Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
1368 KENYERES ISTVÁN a század közepén pedig a bélháromkúti ciszterci apátság 7 birtokát is a püspöki birtokokhoz csatolták. Az 1550-es évek közepétől az egri vár fenntartására utalták a Kis- és a Nagykunság valamint a Jászság területét is. Az így megnagyobbodott egri várbirtok valóban a korszak legjelentősebb uradalmainak egyike volt, még akkor is, ha a század utolsó évtizedeire az egykor igen kiterjedt birtokok közül már csak alig néhány adózott az egri várnak.5 6 Egyes kimutatások és számítások szerint, mint ahogy azt majd a várbirtokok bevételeinek összehasonlításánál látni fogjuk, az uradalom jövedelmeinek nagysága a 16. század második felében a végvárrendszerben elhelyezkedő uradalmak közül a legjelentősebb volt. Az egri uradalom speciális jogi helyzete hívta létre azt az összetett katonai-és gazdasági irányítási rendszert, amely a vár királyi átvételétől az egri püspöknek a vár bevételeiről történt lemondásáig tartott (1548-1563). A Perényiektől átvett vár és uradalom jogilag az egri püspök birtokát képezte, azonban a tényleges helyzetnek megfelelően a püspök kénytelen volt elismerni a királyi katonaság jelenlétét a várban, ennek következtében történt az a nevezetes megállapodás (1548), miszerint az uradalom bevételeit harmadolják, ebből egy-egy harmadot a várbeli katonaság zsoldjára, illetve a vár erődítésére kellett fordítani, míg a harmadik harmad az egri püspököt illette meg. A speciális helyzet ellenére az uradalom és a vár továbbra is a püspök tulajdonát képezte, az azokon működő tisztviselők hűséggel és engedelmességgel tartoztak neki, és kinevezésüket is tőle kellett elnyerniük. Az uralkodó a várban állomásozó királyi katonaság élén álló várnagyokat nevezte ki, akiknek nemcsak neki, hanem a püspöknek is esküt kellett tenniük. Ezek a tisztek tehát egyszerre voltak az uralkodó és a püspök (állami és földesúri) tisztjei. A vár királyi kézbe történt átvétele után (1548) Dobó István lett az egyik, Zay Ferenc a másik várnagy, azaz castellanus, de Dobó volt egyben az udvarbíró is (castellanus et provisor seu praefectus).57 Dobó provizori minőségében I. Ferdinándtól és Oláh Miklóstól külön utasítást kapott, ebből látszik, hogy a két funkciót élesen elhatárolták egymástól. Dobó udvarbírói funkciójában kezelte az egri püspökség jövedelmeit. Mint udvarbíró elsősorban a püspöktől függött, mint várnagy pedig egyaránt függött az uralkodótól és a püspöktől. A kettőséget jelzi, hogy a 56 Az 1558. évi urbárium adatait ld. Maksay F.: Urbáriumok i. m. 695-720. Vö. még 136. és 137. jgyz. Az egri vártartomány birtokainak fogyatkozására ld. Rúzsás L.: Az egri vár gazdálkodása i. m. 58-67. 57 I. Ferdinánd és Oláh Miklós egri püspök utasítása Dobó István praefectus és Zay Ferenc castellanus számára. Breslau, 1546. április 16. MOL MKA Ε 136 Diversae instuctiones (E 136 Div. instr.) Irr. 6 t. No. 23. fol. 20-23.; I. Ferdinánd és Oláh Miklós egri püspök utasítása Dobó István egri várnagy számára az általa viselt udvarbírói hivatalra. Breslau, 1546. április 16. MOL Ε 136 Div. instr. Irr. 6 t. No. 22. fol. 25-26. Ezeket az utasításokat, amelyek Magyarországon a legkorábbiak közé tartoznak, minden bizonnyal nem bocsátották ki ténylegesen a fenti időpontokban, mivel Eger 1548 augusztusáig a Perényi család kezén volt. A vár átvételének elhúzódásával magyarázhatjuk, hogy 1547. október l-jén az uralkodó újabb, immáron összevont utasítást adott ki számukra, melyben Dobó szerepel első helyen provizorként és Zay másodikként, mint várnagy. MOL Ε 136 Div. instr. Irr. 6. t. no. 17. fol. 36-38. A vár tényleges átvétele után, 1549. január 1-én Oláh Miklós egri püspök is adott ki utasítást Dobónak és Zaynak. Előbbinek külön utasítást adott az egri püspöki javak provizori tisztére, míg egy külön utasítást a várnagyoknak, azaz Dobónak és Zaynak. MOL Ε 136 Div. instr. Irr. 6 t. no. 17. fol. 33-34. és fol. 34-35. Eger átvételére és az idézett utasítások elemzésére ld. Sugár István: Miként jutott az egri püspöki vár Habsburg Ferdinánd kezébe? i. m.
