Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1367 vezhetünk egyfajta „bérleti rendszernek" is, abban állt, hogy a kapitány magára vállalta a várbeli katonaság zsoldjának (vagy egy részének) kifizetését, és/vagy bérleti díj fizetését, cserébe megkapta számadási kötelezettség nélkül a várhoz tartozó uradalom bevételeit. Ez a rendszer, amelyet az 1570-es évek végén kísérletképpen vezettek be, természetszerűleg nem vezethetett eredményre, hiszen a birtokok többsége nem is fedezhette volna a katonaság teljes zsoldköltségét, a várkapitányok „gazdálkodása" pedig a birtokok irracionális mértékű kizsigereléséhez, pusztításához vezetett volna. A kincstári tulajdonban lévő birtokok igazgatási rendszeréhez képest az ideiglenesen kamarai kezelésben lévő egyházi javak igazgatása eltérő modon történt. Minden bizonnyal a már Mohács előtt legjobban kiépített egyházi birtokigazgatási struktűra indokolt fenntartása, valamint az egyházzal való konfliktusok elkerülése érdekében szinte minden üresedésben lévő egyházi birtok esetében a kamarák érintetlenül hagyták a korábbi rendszert, csupán a maguk tisztviselőit helyezték a fontosabb pozíciókba. Az egyházi birtokok igazgatása korántsem volt egységes, általában a nagyobb birtokállománnyal rendelkező egyházfők jövedelem-kezelőket, adminisztrátorokat (administrator bonorum et proventuum (Archi)episcopatus) neveztek ki, akik valamennyi birtok ügyeit intézték, szemben a kamarai birtokigazgatással, ahol minden ur adalmat önálló, külön egységként kezeltek. A fenti rendszerre legjobb példa az esztergomi érseki birtokok igazgatása, amely birtok-komplexum teljes egészében Oláh- majd Erseküjvár fenntartását volt hivatva ellátni. Természetesen egyházi birtokok igazgatásában is részvettek prefektusok ill. provizorok, így például a győri püspökség két központi birtokát (Szombathely és Várkesző) egy-egy prefektus (udvarbíró és várnagy egy személyben) kezelte, a nyitrai püspökség birtokigazgatását is — legalábbis üresedés idején — provizor látta el. Az egyházi birtokigazgatás sajátosságai közé tartozott, hogy az érseki vagy püspöki székhelyen, szinte minden esetben külön udvarbírót alkalmaztak (az érseki, vagy püspöki ház udvarbírája megnevezéssel), akinek a fő feladata az volt, hogy az egyházi birtok jövedelmeiből az adminisztrátortól, vagy a prefektusoktól, udvarbíráktól befolyt, esetleg külön e célra elkülönített, az egyházi udvartartás költségeire átutalt jövedelmeket kezelje és az egyházfő udvartartását ellássa. Az eltérő igazgatási rendszerek sajátosságai néhány első vonalbeli, váruradalommal rendelkező végvár gazdasági-adminisztrációs szervezetének felvázolásával tehetők szemléletesebbé. Eger Tekintsük át a fentiek közül Eger katonai és gazdasági irányításának rendszerét, amely Sugár István publikációi révén a leginkább feltártnak tekinthető.55 Az egri püspöki uradalom kiterjedését tekintve vetekedett az esztergomi érseki birtokokéval, jövedelme pedig meghaladta azokét. A püspöki birtokokhoz az 1558-ban készült urbárium szerint Eger városán kívül mintegy 39 birtok tartozott. Szintén az egri püspöki birtokokhoz tartozott a szarvaskői várbirtok 6 településsel, 65 Vo. Sugár István valamennyi idézett müvével, főként Sugár /.: Az egri vár gazdasági szervezete i. m (1993-94).
