Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1365 illetve gyakran találunk egy várban egy időben két várnagyot, akik közül az egyik egyben a vár udvarbírája is. Ezt a szisztémát találjuk a végvárrendszer kiépülésének kezdetén, az 1540-es évek végén több várban is pl. Egerben, Szolnokon, Léván, Csábrágban, Szigetváron is. Amennyiben a kapitány vagy várnagy egyben udvarbíró is volt, tehát mind a gazdasági, mind pedig a katonai irányítás egy kézben összpontosult, akkor a forrásokban többnyire prefektusként5 0 fordulnak elő. A kisebb várakban többnyire csak egy kapitány vagy várnagy működött, aki egyben udvarbíró is volt. Ez a rendszer azonban a kamarai igazgatásnak az 1550-es évek végén, az 1560-as évek elején történt megszilárdulása idején már idejétmúltnak volt tekinthető. Ez az az időszak, amikor egyre inkább szétválik a gazdasági és katonai igazgatás rendszere, és ez a szétválás a Haditanács 1556-ban történt felállítása után végképp markánssá vált. Az uradalmak kezelése, a gazdálkodás irányítása és a számvitel külön szakértelmet követelt meg, emellett jelen volt a működés ellenőrzésére való igény is. Az egyes várak kapitányai a Haditanácsnak voltak alárendelve (illetve a végvidéki főkapitánynak), így — különösen az egy vár két kapitány rendszer megszüntetése idején — a kapitánynak a kamara szemszögéből nézve tűlzott hatalma volt a birtok felett, amit könnyen visszaélésre is felhasználhatott. Ezen a helyzeten az esetenként kiküldött ellenőr (contrascriba) sem segíthetett, mivel ki volt szolgáltatva a kapitány fegyveres erejének. Ezenkívül egy tisztségviselő kettős alárendeltsége mindenkor problémák forrása lehetett. A várak gazdasági ügyvitelét ellenőrizni kívánó kamarának éppen ezért saját igazgatási rendszerre volt szüksége, olyan jövedelemkezelőkre, akik közvetlenül és kizárólag a kamara alá tartoztak és akinek munkájába, hatáskörébe a kapitányok nem avatkozhattak be, és akik felett a kamarák ténylegesen gyakorolhatták felügyeleti és ellenőrzési jogaikat. A szakszerűsödés, valamint a jobb ellenőrizhetőség érdekében történt meg a kapitányi és az udvarbírói tisztségek elkülönítése. Nyilvánvalóan más-más szakértelmet kívánt a két feladat, az előbbinél a katonai ismeretek, míg az utóbbinál a gazdasági, pénzügyigazgatási és jogi ismeretek voltak meghatározók. Ez a szétválás már az 1550-es évek elején megkezdődött, amikor a várakba olyan kapitányokat neveztek ki, akiknek nem volt beleszólásuk a birtok ügyeinek intézésébe, erre a feladatra pedig külön udvarbírót küldtek ki, aki független volt a katonai hatóságoktól és közvetlenül a kamara, illetve az uralkodó alá kerültek.5 1 A kamara által kinevezett udvarbírók utasításai a 16. század közepétől kezdve Az udvarbírók hatáskörét és feladatait a számukra kiadott utasítások tartalmazták. Az első kamarai utasítások5 2 csak az 1540-es évek végéről maradtak ránk, 50 A prefektus kifejezés használatáról ld. alább az Eger várának igazgatásáról írottakat. 51 Jó példa erre Ferdinándnak a Magyar Kamarához 1552. július l-jén intézett levele, melyben tájékoztatta őket, hogy az eddigi csábrági kapitány, Krusics Gáspár helyére Palinay Pált nevezte ki. Az uralkodó felszólította a kamarát, hogy nevezzenek ki egy alkalmas személyt provizornak, aki a jövőben, ahogy Magyarországon más várakban szokásos, maga kezeli a vár jövedelemeit, nem pedig kizárólag a kapitány, ahogy az korábban volt. „Similiterque curetis omnimodo, ut istuc quispiam habilis et idoneus provisor quoque assignetur et ordinetur, qui proventuum ac redituum curam gesturus sit, quo imposterum Arx illa, non ut prius per solum capitaneum, sed etiam per provisorem (ut alibi in omnibus arcibus in Hungaria fieri sólet) provideatur." OStA HKA GB Ung. Bd. 388. fol. 65. 52 Igen nagy számban maradtak fenn udvarbírói és egyéb uradalmi utasítások a 16. század közepétől kezdve. A szakirodalom mindeddig — elsősorban a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében
