Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
1362 KENYERES ISTVÁN letes ún. parcialis regestum-ot vezettek, amelyben napra pontosan rögzítették a gazdasági eseményeket. Ezeket a részletes számadásokat havonta, negyedévente vagy pedig évente kivonatolták, az így elkészült kivonatos számadásokat regestum-Tvak, vagy extractus-nak nevezték. A kivonatos számadásokban általában az egyes tételeknél utaltak az azt részletesen tartalmazó parciális számadásra. A kiadásoknál mindig fel kellett tüntetni az illető tételről kapott nyugtát, amelyet az állított ki, aki az adott kiadásból részesült. Az udvarbíró által vezetett számadások és kivonatok mellett (amelynek elkészültében általában az udvarbírónak beosztott számvevő működött közre) az ellenőrök külön számadást vezettek (ezek voltak az ellen-számadások) az összes bevételről és kiadásról. Az udvarbírók működését az általuk, illetve az ellenőreik által benyújtott számadások alapján a kamarák számvevősége ellenőrizte.4 1 A kamarák szerepe a végvárak uradalmainak igazgatásában A fent részletezett kincstári birtokok és üresedésben lévő egyházi javak kezelésében az uralkodó kamarái voltak illetékesek. Elvileg az összes magyarországi birtok esetében a Magyar Kamara lett volna illetékes, azonban csakúgy mint más jövedelmi ágak esetében a gyakorlatban osztoznia kellett az Alsó-ausztriai Kamarával, illetve 1567-től a Szepesi Kamarával. A Szepesi Kamara tulajdonképpeni fő feladata, legfőbb rendeltetése — ahogy ezt a királyi utasítások is hangsúlyozták — a török elleni védelem anyagi alapjainak biztosítása és a katonaság ellátása volt, melynek alapját a végvárak körül fekvő birtokok szolgáltatták. Éppen ezért a Szepesi Kamara működésének homlokterében a kincstári uradalmak számának gyarapítása, azok gazdálkodásának szigorú ellenőrzésére és az onnan befolyó jövedelmek növelése állt. A Szepesi Kamara kezelésében a 16. század folyamán az alábbi felső-magyarországi várak és uradalmak voltak: Eger, Tokaj, Szatmár, Kálló, Krasznahorka, Putnok, Sárospatak, Szádvár, Balog, Murány, Sáros, Munkács.4 2 41 A 16. századi magyarországi gazdasági írásbeliségről, valamint a könyvvitelről, különös tekintettel az uradalmi számadásokra alig látott napvilágot számottevő publikáció. A 17. századi gazdasági írásbeliségre Id. IIa Bálint·. A írásbeliség szerepe a XVII. századi gazdasági igazgatásban, LK 24 (1946) 27-46. Vö. még: Tóth István György·. Mivelhogy magad írást nem tudsz Az írás térhódítása a művelődésben a kora újori Magyarországon. Budapest, 1996. /Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 17./ Uő.: Alfabetizáció és birtokigazgatás (16-18. század). In: Vera (nem csak) a városban.Tanulmányok a 65 éves Bácskai Vera tiszteletére. Szerk.: Á. Varga László, h. n. 1995. /Rendi társadalom - Polgári társadalom. Supplementum/ 247-252. (Főként 17. századi példákkal.) A közép- ill. kora újkori nyugat-európai könyvvitelre Id. Lichtnegel, Joseph Calasanz: Geschichte der Entwickelung des österreichischen Rechnungs- umd Controlwesens. Graz, 1872.; Brown, R.: A history of accounting and accountants. Edinbourgh, 1905. 93-123.; Penndorf, Balduin: Geschichte der Buchhaltung in Deutschland. Leipzig, 1913. [Frankfurt am M., 1966.] 40-46.; Ricker, Manfred: Beiträge zur älteren Geschichte der Buchhaltung. In: Schiele, Hartmut-Ricker, Manfred: Betriebungswirtschaftliche Aufschlüsse aus der Fuggerzeit. Berlin, 1967. 111-218.; Harnisch, Hartmut: Rechnungen und Taxationen. Quellenkundliche Betrachtungen zu einer Untersuchung der Feudalrente — vornemlich vom 16. bis zum 18. Jahrhundert. = Jahrbuch für Geschichte des Feudalismus 6. (1982) 337-370.; illetve Deutsche Verwaltungsgeschichte i. m. 136-139. 42 Acsády 1.: A pozsonyi és szepesi kamarák i. m. 39-42.; Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás története i. m. 147-203. Szűcs Jenő·. Szepesi kamarai levéltár i. m. 34-36.
