Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1361 A királyi Magyarország területén a 16. században, a kamarai igazgatás bevezetésével a kincstári birtokokon megtalálható tisztségviselők megnevezése gyakorlatilag megegyezik a középkorban használatosokkal (provisor, Burggraf, Hofrichter azaz udvarbíró; offtcialis, azaz tiszttartó, lovagtiszt; stb.), azonban az azonos megnevezések mögött lényeges tartalmi változások húzódnak meg. A középkori birtokigazgatással szemben, a mindkét korszakban megtalálható, azonos elnevezésű, időnként hasonló feladatot ellátó uradalmi tisztviselők a kora újkorban már sokkal összetettebb feladatkört láttak el, mint a más gazdasági-társadalmi viszonyok között működő elődjeik. A kamarai birtokok tisztviselői pedig — akik ugyan az uralkodó földesúri tisztjei voltak — már állami hivatalnokoknak tekinthetők, akik nem csupán birtokigazgatási feladatokat láttak el, hanem adott esetben egyéb állami területi-közigazgatási tevékenységet is folytattak: a dika és tizedek adminisztrálásától a harmincadok felügyeletéig. Jellemző, hogy ezen tisztségek viselői között — szemben a többnyire vagyonos nemesek közül kikerülő várkapitányokkal — igen sok ún. litterátust találunk, akik többnyire kisnemesi rétegből származtak és iskolázottságuk révén jobban tudtak érvényesülni. (Ezt a litterátus-réteget tekinthetjük a 16. század hivatásos hivatalnokainak, akiket végzettségük alkalmassá tett írásbeli munkával járó teendők ellátására.)3 8 Fontos szempont a kutatás során az írásbeliség, különösen a számvitel vizsgálata, amelynek színvonala sok mindent elárul a korabeli pénzügyigazgatásról. Az uradalom-igazgatást széleskörű írásbeliség jellemezte, számos udvarbíró, ellenőr, számvevő levelezése maradt fenn, a mindennapi ügyintézés során igen sok nyugta, elismervény, számadás-fogalmazvány, tisztázat és kivonat keletkezett. A Magyarországon általánosan elteijedt ún. egyszerű számvitel már Mohács előtt meghonosodott, az egyik legegyszerűbb módszernek számított.3 9 A kamarák megkövetelték az egységes rendszerű számadások készítését, erre a célra külön mintákat is kibocsátottak. A Magyarországon ismert legkorábbi fennmaradt számadásminta a Szepesi Kamara udvarbírái és élésmesterei számára 1571-ben készült, és utasítás formájában 1575-től került kibocsátásra.4 0 Az utasításban előírt egyszerű számvitel lényege, hogy valamennyi bevétel- és kiadás-típust külön-külön tartották nyilván, először a bevételeket vették számba, majd az ugyanazon típusú bevételekből tett kiadásokat jegyezték fel. Minden egyes bevétel- és kiadásról rész-a magyaróvárival és a zólyomival mutat sok párhuzamot. Vö. Bauer, Heidemarie·. Studien zur cameralen Verwaltung am Beispiel der Instruktionen fur das Herrschaftspersonal von Forchtenstein und Eisenstadt, 1570-1622. Wien, 1988. /Wien, Univ. Diss./. 38 Ember Gy.\ Az újkori magyar közigazgatás története i. m. 266-267. 39 A Mohács előtti Magyarországon is ismert és használatos volt a modern számvitel alapelemeit tartalmazó ún. velencei kettős könyvvitel, amely azonban nem honosodott meg. Ennek oka abban keresendő, hogy az egyszerű számvitelhez képest jóval bonyolultabb volt, következésképp magasabb szintű matematikai tudást igényelt. Ezenkívül pedig főként az esztergomi érseki, illetve egri püspöki birtokokon használt könyvviteli rendszert olasz számvevők hozták magukkal és távozásukkal nem maradt követőjük. Fügedi E.: Az esztergomi érsekség gazdálkodása i. m. 115-122. 40 „Forma secundum quam provisores et annonarii in partibus Hungáriáé superioribus constituti rationes suas disponere debebant a Camera Scepusiensis proposita anno MDLXXI et anno LXXV iuxta instructionem etiam huius copia assignata est." MOL MKAE 554 Városi és kamarai iratok (E 554 Városi és kam. ir.) Fol. Lat. 953. fol. 40-49.
