Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
1360 KENYERES ISTVÁN gazgatás minden szintjén jelentkeztek, így természetesen az uradalmi igazgatásban is, amelyet a korban tulajdonképpen a helyi igazgatás részeként fogtak fel. A korszakban jelentek meg az első hivatali utasítások, amelyek köre az országos főhivataloktól kezdve fokozatosan kiterjednek a legalsóbb igazgatási feladatokat ellátó tisztségekig. Az egész folyamatot — a korábbiakhoz képest — széleskörű írásbeliség jellemzi, bevett követelménnyé vált valamennyi jövedelem, bevétel és kiadás pontos adminisztrálása, számadások és ellenszámadások űj típusai honosodnak meg, illetve terjednek el.3 5 A magyarországi uradalom-igazgatás történetének vizsgálatához nélkülözhetetlen a környező Habsburg országok és tartományok uradalmainak vizsgálata, azaz esetleges analógiák keresése. A szakirodalom alapján úgy tűnik, hogy a magyarországi uradalmi igazgatási rendszerrel leginkább a csehországi birtokok működése mutat számos hasonlóságot,3 6 míg az osztrák tartományok esetében — tekintettel arra, hogy a legtöbb kamarai uradalom az általunk vizsgált időszakban zálogban volt — alig találni párhuzamot. Az osztrák történetírás a csehországinál kevésbé vette vizsgálat alá a kora újkori uradalmak igazgatását, a fő vizsgálati terület Alsó-Ausztria volt, ahol egy-egy korabeli nagybirtokok gazdálkodását általában — a forrásadottságoknak megfelelően — csak a 17. század közepétől dolgozták fel, az igazgatási rendszert ugyanakkor kevésbé vizsgálták.3 7 35 A kora újkori hivatalok jellemzőire ld. Deutsche Verwaltungsgeschichte. 1. Bd. Vom Spätmittelalter bis zum Ende des Reiches. Hg.: Jeserich, K. G. A.—Pohl, H.—Unruch, G-Ch. Stuttgart, 1983. 130-142. 36 A csehországi uradalmak igazgatására: Cerny, Václáv : Hospodárské instrukce. Prehled zemedelskych dejin ν dobé patrimonijního velkostatku ν XV-XIX. století [Gazdasági utasítások. A XV-XIX. századi nagybirtokok gazdálkodásának történeti áttekintése]. Prága, 1930. 5-28.; Peák, Václau: Hospodárství a správa komorních panství ν Cechách za Maximiiiana II. [A csehországi kamarai birtokok igazgatása és gazdálkodása II. Miksa idején]. = Casopis pro dejin venkova 16. (1929) 50-58., 116-134., 195-216., 279-296.; Cironisová, Eva: Vyvoj správy romberskych panství ve 13.-17. století [A Rosenberg-uradalmak igazgatásának fejlődése a 13. századtól a 17. századig], = Sborník Archivních prací (SAP) 31. (1981) 1. sz. 105-178.; Roubic, Antonia: Správá statku olomouckého (arci)bistkupství od 16. století [Az olmutzi érseki birtokok igazgatása a 16. századtól]. = SAP 31 (1981) 2. sz. 418-476. A csehországi kora újkori uradalom-igazgatásra vonatkozó szakirodalom feltárásában Thomas Winkelbauer bibliográfiai útmutatására támaszkodtam, segítségéért ezúton mondok köszönetet. 37 Elsősorban az alsó-ausztriai uradalmak igazgatásának fő kérdéseire ld.: Feigl, Helmuth: Die niederösterreichische Grundherrschaft. Vom ausgehenden Mittelalter zu den theresianisch-josephinischen Reformen. St. Pölten, 1998.2 /Forschungen zur Landeskunde von Niederösterreich, Bd. 16./ 197-230. Az alsó-ausztriai birtokok általános gazdasági helyzetére, bevételeiről és azok megoszlásáról: Knittler, Herbert: Nutzen, Renten und Erträge. Struktur und Entwicklung frühneuzeitlicher Feudaleinkommen in Niederösterreich. München-Wien, 1989., illetve Basti, Beatrix: Herrschaftsschätzungen. Materialen zur Einkommens- und Besitzstruktur niederösterreichischer Grundherrschaften, 1550 bis 1750. Wien, 1992. Az ausztriai nagybirtokok igazgatására a 17. században 1. Winkelbauer, Thomas: Haklich und der Korruption unterworfen. Die Verwaltung der leichtensteinischen Herrschaften und Güter im 17. und 18. Jahrhundert. In: Der ganzen Welt ein Lob und Spiegel. Das Fürstenhaus Liechtenstein in der frühen Neuzeit. Hg.: Oberhammer, Evelin. Wien-München, 1990. 86-114. Gazdálkodásról: Stekl, Hannes: Ein Fürst hat und bedarf viel Ausgaben und also viel Intraden. Die Finanzen des Hauses Liechtenstein im 17. Jahrhundert, uo. 64-85. Az általam ismert egyetlen tanulmány, amely ausztriai kamarai birtok igazgatását dolgozza fel, a fraknói-kismartoni uradalom igazgatásának 16. század végi 17. század eleji állapotával foglalkozik. Noha a fraknói-kismartoni uradalom, mint zálogbirtok ekkoriban Alsó-Ausztria szerves részét képezte, igazgatása lényegében a magyarországi, Alsó-ausztriai Kamara alá tartozó birtokokéval egyezik meg, leginkább
