Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
1358 KENYERES ISTVÁN a püspök évjáradék (pensio) fejében lemondott minden, a püspöki birtokokból származó jövedelméről. Tehát Eger addig egyfajta vegyes irányítási rendszer alatt állt.2 8 Ugyanakkor feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a püspökkel szemben az egri káptalan nem mondott le birtokairól, és ami a legfontosabb volt: a tizedbevételeiről sem. Az egri püspökség birtokainak jövedelme számottevő volt, és — amint a gazdálkodásnál látni fogjuk — egyedülálló jelentősséggel bírt a kulcsfontosságú felső-magyarországi vár fenntartásában. Felmerülhet a kérdés, hogy a többi, jelentős birtokkal rendelkező egyházfőket miért nem kényszeríttették az egrihez hasonló megegyezésre? Erre többféle válasz is lehetséges. Egyrészt aligha véletlen, hogy a század két legjelesebb humanista műveltségű főpapja: Oláh Miklós és Verancsics Antal püspöksége idején történt meg az egri püspöki birtokok fokozatos kamarai kézre adása. Mindkét püspök, akik később egyaránt esztergomi érsekek lettek, sokat tettek az ország védelmének, a végvári rendszer kiépítésének érdekében. Belátták, hogy az uradalom valamennyi jövedelmét a fontos egri vár fenntartására kell fordítani, és ebből a szempontból nézve hasznosabb is, ha az uralkodó (azaz a kamara) maga vállalja az igazgatással járó terheket. Egyébként mind Oláh, mind pedig Verancsics esztergomi érsekként is sokat tettek az érsekújvári vár építése és fenntartása érdekében, ők rendelték a kiterjedt érseki birtokokat a vár fenntartására, a maguk számára az érseki birtokok jövedelmeinek csupán csekély részét tartották fenn. Másrészt — visszatérve a kérdésre — a katolikus Habsburg uralkodónak a reformáció térhódítása idején nem állt érdekében az egyházi birtokok állami célra történő egri mintájú „kisajátítása", a katolikus egyház anyagi alapjainak megrendítése. Ezzel magyarázható, hogy olyan fontos várak köré szervezett egyházi uradalmak, mint Győr vagy Nyitra esetében nem történt meg az egri konstrukció alkalmazása. A győri püspökség birtokai esetében ez különösen szembeötlő, mivel lényegében a bécsi hadvezetés szempontjából legfontosabb fővár fenntartásáról volt szó.2 9 Az udvar a többi, jelentős birtok esetében megelégedett azzal, hogy a megüresedett főpapi székeket huzamosabb ideig nem töltötte be, ez ideig pedig a birtok jövedelme az uralkodót, azaz a kamarát illette meg. Az ilyen üresedésben lévő javak közül Alsó-Magyarországon a legjelentősebb birtokok az esztergomi érsekséghez tartoztak, amelyek a század folyamán több alakalommal is, leghosszabb ideig 1573-1596 között kamarai kezelésbe kerültek. Az érsekség valamennyi birtokát már Oláh Miklós a Nyitra bal partján emelt Oláhújvár fenntartására rendelte, az érseki uradalom adminisztrátora egyben az újvári vár udvarbírója (provisor) volt. A kamarai kezelés idején egyébként az érseki birtokok nemcsak hogy fenn tudták tartani a várban szolgáló magyar és idegen 28 Rózsás L. Az egri vár gazdálkodása i. m. 8-9. Sugár 1.: Az egri vár gazdálkodása a XVI. század végén i. m (1983) 148.; Sugár /.: Az egri vár gazdasági szervezete i. m (1993-94) 67-69. 29 Győr kiépítésére, az erődváros ellátására, a katonaság és polgárság viszonyaira ld. Gecsényi Lajos: Katonák és polgárok a győri végvárban a XVI-XVII. században. = HK 31. (1984) 4. sz. 664-686.; Uő.: A 16-17. századi magyarországi városfejlődés kérdéséhez. (Az erődváros megjelenése). In: Unger Mátyás emlékkönyv i. m. 145-158.; Pálffy G.: A császárváros védelmében. A győri kapitányság története 1526-1598. Győr, 1999.
