Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
1346 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY lelkészeket: Csepreg környékén prédikált, katekizmust oktatott, „válaszolt az öregek által felvetett ellenérvekre" - számolt be 1669-ben írt jelentésében a pálos misszionárius. Mintegy 150 embert térített meg, sokan azonban megbánták a megtérésüket, és a misszionárius életére törtek. 53 különösen makacs evangélikust a szerzetes a földesúri hatalom segítségével erővel „megtérített", ahogy írta, ezek közül azonban többen éjjel rátámadtak, a plébániaház ablakán egy hegyes karót hajítottak be, amely majdnem megölte. Máskor pedig, amikor Acsády a falubeliek különösen szeretett iskolamesterét — aki folyton halogatta az áttérést — igyekezett megtéríteni, akkor a parasztok husángokkal rátámadva majdnem agyonverték a pálost, mondván: „Kiforgattál minket a hitünkből!".9 6 Az egyik leggazdagabb és legnagyobb hatalmú magyar mágnás, Nádasdy Ferenc birtokán sem voltak tehát a rekatolizált jobbágyok akarat nélküli robotok, akik a földesúr intésére cserélték volna a vallásukat, meggyőződésüket. A misszionáriusok megerősítő munkájára ott is szükség volt, ahol a protestáns konkurenciát erőszakkal távolították el. Különösen azért, mert a politikai helyzet forgandó volt a 17. századi Magyarországon: Egy török vagy kuruc támadás könnyen megingathatta a katolikus mágnás hatalmát, ahogy ez az 1670-es években a Felvidéken, az 1680-as években pedig a Dunántúlon történt, és ilyenkor a látszólag már évtizedek óta szilárdan katolikus falvakba rögvest visszatért a protestáns vallásgyakorlat. Nem is kellett a felekezeti helyzet átalakulásához az, hogy seregek támadjanak a vidékre, elég volt, ha a földesúr családjában történt valamilyen változás. A misszionáriusok gyakran beszámoltak arról, hogy az elhunyt patrónusuk protestáns testvérei nem akartak tudni a katolikus hittérítőknek tett Ígéretekről, vagy a jótevőjük, egy özvegyasszony újból férjhez ment, és így változott meg a főúri család vallása.9 7 Ezért is fontos volt, hogy a katolikus földesúr hatalmával megszerzett hadállásokat a hittérítők meggyőzéssel is szilárdítsák. Jól látta ezt Angelo Petricca da Sonnino olasz misszionárius, aki 1636-ban így foglalta össze a magyarországi missziójának tapasztalatait Francesco Ingoli Kongregáció-titkár számára: Bár a magyarországi missziójuk nem úgy alakult, ahogy szerették volna, mégis hasznos volt a munkájuk, mert vitáztak a nemesekkel, akik tőlük tudták meg, hogy mi is az a katolikus egyház, milyen a hatalma, és mit tett a translatio imperii-ért. A nemeseknek mindez nem kis épülésére szolgált. Ez is misszió, bár csak az egyik része, a megerősítés a hitben. Magyarországon sok vitát folytattak, látták, amint az eretnek bárók, akiket meggyőztek, elnémultak és elpirultak, még ha nem is tértek át. Missziójuk tehát nem volt haszontalan, még ha nem is vágyaik szerint alakult.9 8 Az olasz misszionáriusok legfőbb hatalmi és anyagi támaszai a magyarországi katolikus mágnások voltak. Nem kis paradoxon tehát, hogy a katolikus „erőszakos hittérítés" akkor lett igazán eredményes, amikor a katolikus arisztokraták felkelését a lipóti abszolutizmus leverte, és a misszionáriusok leveleiben oly gyakran buzgó támogatójukként emlegetett, rekatolizált Nádasdy Ferencnek és társainak a feje 1671-ben a porba hullt. 96 Relationes 163-165. 97 APF SOCG Vol. 81. Fol. 267. Fol. 232/r-v. Vol. 82. Fol. 192-193/v. 98 APF SOCG Vol. 78. Fol. 89.
