Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1345 Magyarországon, írta, a templomok mocskos istállóknak tűnnek, jövedelmeiket a katolikus urak bitorolják, és annak adják, akinek akaiják. A szegény jobbágyok kell, hogy eltartsák a plébánost, akinek az urak kedvére kell tennie: Az urak néha részegen házasságot kötnek, és hívatják a plébánost, ha az nem jön, akkor a lutheránus vagy a kálvinista paphoz fordulnak. A hívek püspököt sohasem látnak, és szinte mind bérmálás nélkül halnak meg. Az uraknak akkora hatalmuk van a jobbágyaik felett, mintha azok megláncolt rabszolgák volnának. A jobbágyok árpakenyeret esznek, vizet isznak, a földön szalmán alszanak és rossz ruhákat viselnek, mert a földesúr mindent elvesz tőlük. A legkisebb hibáért úgy megbotoztatja őket, hogy néhányan belehalnak. A jobbágyok azt teszik, amit a földesúr akar. A konventuális ferences rendnek van egy kolostora Sztropkón, Oroszország, Lengyelország és a Tiszántúl határán. Itt a ferences szerzetesek hét falut látnak el, ezek egyikében a lakosok több mint a fele eretnek volt. Ezek a földesurukhoz fordultak, mondván, hogy ők szegény emberek, akik nem tarthatnak el két papot, ezért azt javasolják, hogy a kisebbségben lévő katolikusok járjanak az ő templomukba és fizessenek az ő papjuknak. Erre a földesúr azt felelte: nem lenne jobb, ha elbocsájtanátok a ti papotokat, és csak katolikus pap lenne, mivel én is katolikus vagyok? Erre az egyetlenegy szavára azt felelték, hogy igaza van az uraságnak, azt tesszük, amit parancsol, és mind katolizáltak. Bár Carlo Vasis da Bergamo már-már anekdotaszerű leírásában a katolikus földesúr és protestáns jobbágyai szinte tréfálkozva beszélnek arról, hogy milyen papja is legyen a falunak, a pár sorral feljebb adott leírás a „megláncolt rabszolgákhoz" hasonló parasztokról, a halálra botozott jobbágyokról és a korlátlan hatalmú földesurakról azonban egyértelművé teszi, hogy a pap megválasztásában a földesúr akarata érvényesült. Összegzés Magyarországon a katolicizmus nem a misszionáriusok munkája nyomán lett többségi felekezet. A földesurak által erőszakkal elfoglalt templomok, elűzött prédikátorok azonban egyedül még nem biztosították a katolicizmus győzelmét. Az ily módon „megtisztított" terepen csak a misszionáriusok meggyőzésen alapuló munkája biztosíthatta a római vallás tartós győzelmét. Erre utalnak az Esterházy Miklós nádor fraknói-kismartoni, frissen rekatolizált uradalmában 1638-ban megkérdezett jobbágyok feleletei is: bár szinte semmit sem ismertek akár az eddigi evangélikus felekezetük, akár a rájuk kényszerített katolikus vallás tanításai közül, a parasztok ragaszkodtak, amennyire tudtak, az „apjuk vallásához". Sok tanú pedig a jobbágyok mentalitására igen jellemző módon ismételgette, hogy ő a felekezet megváltoztatásában „sem első, sem pedig utolsó nem akar lenni."9 5 Ez tapasztalta Acsády Bonifác pálos miszionárius is, akit Nádasdy Ferenc hívott dunántúli birtokaira, miután nyers erőszakkal elűzte onnan az evangélikus 95 Monok István-Péter Katalin·. Felmérés a hithűségről 1638-ban. Lymbus. Művelődéstörténeti Tár IV Szeged 1990. 113. 117. A jobbágyok vallomásaiban a dacos ellenállásra és a beletörődő alkalmazkodásra egyaránt találunk bőséges példákat. Vö. Péter Katalin·. Cselekedetek és eszmék. Vallási ellenállás a fraknói uradalom négy gyülekezetében. In: Művelődési törekvések a koraújkorban. Tanulmányok Keserű Bálint tiszteletére. Szeged 1997. 479-486.
