Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
1344 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY A missziók központi gondolata — az inkvizícióval ellentétben — a meggyőzéssel, erőszak nélkül történő hittérítés volt, ezért az olasz misszionáriusok a legtöbb levelükben azt hangsúlyozták, hogy a nemesek példája fogja a katolikus vallásra téríteni a jobbágyaikat. Néhány, különösen élesszemű és jó megfigyelő misszionárius a szerzetesek közül azonban leírta a jobbágyok elnyomottságát, kiszolgáltatottságát is, és beszámolt az erőszakos hittérítésről. (A kor a vallási türelmet nem ismerte, ezért azután a katolikus misszionáriusok gondolatvilágában, még ha együttérzéssel írtak is a jobbágyokról, az örök lelki üdvöt biztosító katolikus hittérítés egy némi erőszakkal bevezett, de feltétlenül szükséges, csakis a nép érdekét szolgáló életmentő járványügyi rendszabályhoz hasonlított.) így az olasz kapucinus szerzetes, Guglielmo d'Oleggio 1642-ben azt írta a tervezett dunántúli kapucinus misszióról, hogy ott „az a törvény, hogy a jobbágyokat akár világi büntetéssel is katolikus vallásgyakorlatra lehet kényszeríteni, ahogy ezt meg is teszik." Az ott birtokos bárók mindenben támogatják a misszionáriusokat, és a Dunántúl nagy részét birtokló törököktől is van engedélyük - így semmi sem akadályozhatja a missziójukat, írta töretlen optimizmussal.9 2 D'Oleggio tehát nemcsak a pogány törökök jóindulatára és a katolikus arisztokraták pénzügyi támogatására számított a misszióban, hanem arra is, hogy a katolikus földesurak erőszakkal a római hitre kényszerítik a parasztokat, és a kapucinus atyáknak már az így „megtisztított" terepen kell előre haladniuk. Giovanni Battista Astori da Ferrara a felső-magyarországi konventuális ferences misszió vezetője volt, 1640-ben részletes jelentésben számolt be a Hitterjesztés Szent Kongregációja bíborosainak a missziójuk helyzetéről, az erőszakos és meggyőzésen alapuló hitterjesztésről.93 „Tudják meg, Eminenciás Urak, hogy Felső-Magyarországon a hittérítés igen könnyű dolog, különösen az alsóbb rangú, plebejus emberek és a parasztok között, akik nagy része, igaz hogy eretnek, kálvinista vagy rutén (= görögkeleti), de szinte mindannyian a katolikus urak jobbágyai. Ezek az urak, ha bőséggel volnának latin (= katolikus) papok, akkor különböző ürügyekkel, vagy pedig (a prédikátor) halála esetén, megszabadítanák a plébániákat a másvallásúak kezéből, ők pedig mint alacsony származású és nyomorgó emberek, nem okoznának nehézséget. Ezek az egyszerű emberek a mi papjaink prédikációja nyomán rövid idő alatt szilárdak lennének a római hitben, ahogy tavaly történt több mint tíz faluban, amelyekben Homonnai gróf segítségével és kegyéből néhány szerzetesünket helyeztem el, ahol pár hónap múlva már százak gyóntak és áldoztak." Carlo Vasis da Bergamo olasz konventuális ferences szerzetes, rendi vizitátor 1659-ben írt, a magyar viszonyokról különösen éles szemmel szóló jelentését már többször idéztem. A Lengyelországból rövid időre magyar földre jött olasz ferences a jobbágyok kiszolgáltatottságát, a földesurak nyomasztó hatalmát, a hittérítés lehetőségeit is sokkal jobban látta, mint az évekig a Felvidéken missziózó olasz rendtársai.94 92 APF SOCG Vol. 87. Fol. 184. 93 APF SOCG Vol. 320. Fol. 6-10/v. 94 APF SOCG Vol. 310. Fol. 113/r-v.
