Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1343 gével és a „famíliájával, összesen harmincan" - a nemesúr vallásváltozását a szolgálatában állók közül bizonyára sokan követték. Ezenkívül Fra Bernardino felsorolta a Melith és a bedegi Nyáry földesúri famíliák, továbbá Wesselényi Boldizsár özvegye, Bánffy Anna sok nem-nemes szolgáját is. Különösen érdekes a lista végén szereplő nemesúri család: Járay Judit nemesasszony és két fia unitáriusok voltak, de most a misszióban megtértek, ám „ők már korábban is katolikusok módjára éltek, bár nem voltak megkeresztelkedve". A rejtély megoldása családi dráma lehetett: Valószínűnek tűnik, hogy az unitárius férj halála után az özvegy viszszatért az eredeti vallásához, és így a fiai katolikus keresztség nélkül is követték a katolikus vallás előírásait.87 Más olasz misszionáriusok nem készítettek ugyan ilyen név szerinti listát a térítéseikről, de a jelentéseikből tudjuk, hogy — a földesúr hathatós védelmével és támogatásával — kijártak a kastély körüli falvakba is, ahol tolmáccsal térítettek.8 8 A misszionáriusok számára nem maradt titok, hogy a parasztok áttérése (számukra: visszatérése) a katolikus hitre a földesuraiktól függ. A katolikus hittérítők azonban legtöbbször a parasztok rekatolizálásáról szólva a földesurak erkölcsi tekintélyét, példáját emelték ki, és csak kevesen írtak a nyers erőszakról. A misszionáriusok azt hangsúlyozták ki Rómába írt leveleikben, hogy ha egy főurat sikerül megtéríteniük, akkor azután a jobbágyai is követik a példáját és katolikus hitre térnek. Cosmi da Mogliano 1635-ban Jászóról arról írt Rómába, hogy egy Luther tanításait követő nemes — mivel katolikus menyasszonya családjának akar megfelelni — hamarosan katolikus hitre tér, és vele együtt persze, írta a misszionárius, a jobbágyai is, több mint kétszáz ember.89 Ugyanígy írt 1636-ban Francesco Antonio da San Felice olasz ferences is Rómába: Egy evangélikus arisztokratával szóba elegyedvén, már többször folytatott vele hitvitát. Tanult ember, de van remény a megtérésére, írta a misszionárius, aki azt is megígérte a főúrnak, hogy ha megtér, akkor egy ideig valamelyik várában marad. Érdemes fáradnia, hangsúlyozta San Felice, mert ha a főúr megtér, sok százan megtérnek vele együtt.90 így látta ezt a már idézett másik olasz konventuális ferences szerzetes, Pietro da Sant'Angelo is. 1635-ben a radi kolostorból írt a Kongregációnak: Nem minden haszon nélkül működik e vidéken, hiszen húsvétkor annyian jöttek gyónni és áldozni, hogy sokan megdöbbentek ezen, mert a katolikus vallás veszte óta nem láttak ennyi gyónót. Különösen az keltett feltűnést, hogy főurak is voltak köztük, akik példájukkal azután másokat is a katolikus hitre vezetnek, a kálvinisták, lutheránusok, szakadárok és szombatosok közt egyaránt nagy zavarodottságot okozva.91 87 APF SOCG Vol. 218. Fol. 276. 88 APF SOCG Vol. 79. Fol. 140. Anárcsi János főúr áttért egy másik nemesúrral és a feleségével együtt, jelentette Pietro da Sant'Angelo, noha a protestáns prédikátorok mindent elkövettek, hogy ezt megakadályozzák. 89 APF SOCG Vol.77. Fol. 202. 90 APF SOCG Vol. 79. Fol. 205. A levelet kiadta: Sávai János: Ex tabulario Romano Sacrae Congregationis de Propaganda Fide. Szeged 1993. 448-450., számos téves olvasattal, tévedésből kihagyott sorokkal, félreolvasott számnevekkel. 91 APF SOCG Vol. 77. Fol. 249.
