Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1341 mesektől alamizsnát gyűjtsön — a „koldulás" tehát a környező katolikus nemesek udvarházaiban járt sikerrel.7 7 Éppen ez, az olasz misszionáriusok adománygyűjtése váltotta ki a magyar katolikus papság féltékenységét és haragját. Ebben az időben, a katolikus papoknak a misszionáriuslevelekben oly gyakran emlegetett rettenetes hiánya közepette, nem megtérítendő lélekből, a katolikus egyház aklába beterelendő protestánsból volt hiány - bízvást elhihetjük a hittérítőknek, amikor azt írják, hogy tízszer ennyi katolikus pap is találna magának elfoglaltságot. Hiány volt viszont adakozó kedvű katolikus nemesekből, az ő adományaikért folyt az elkeseredett konkurenciaharc. Ezért azután a Telegdy János nyitrai püspök és kalocsai érsek, valamint a nyitrai káptalan tagjai megtiltották az olasz ferenceseknek, hogy a környéken adományokat gyűjtsenek.7 8 Ahogy Modesto a Roma olasz obszerváns ferences írta 1650 körül a felsőmagyarországi missziókról, az ungvári jezsuiták, a sztropkói konventuális és a kisvárdai obszerváns ferencesek misszióinak nincsen semmi jövedelmük, „hanem különböző adományokból élnek, egyrészt pénzből, másrészt gabonából és borból".79 Ezért írta Giovanni Battista da Fiorentino misszióprefektus 1639-ben, hogy felháborodik az olasz hittérítők viselkedésén, akik valamely nemesúr szolgálatába állnak, állandóan lakomáznak, sok pénzt kapnak, de a kolostoroknak nem gyűjtenek alamizsnát.80 Fiorentino szerint tehát a jó misszionárius a nemesúr udvarában nem sajátmagának, hanem a kolostorának gyűjt pénzt. Az olasz misszionáriusoknak többféle jövedelemforrásuk is volt, de ezek közül igazán fontos csak a magyar nemesuraktól kapott adomány volt. Elsősorban emiatt éltek a katolikus földesurak függésében. Nemesurak és jobbágyaik térítése Az olasz hittérítők jól látták, hogy milyen hatalma és tekintélye volt a birtokos nemességnek Magyarországon. Castellana misszióprefektus 1641-ben a Hitteijesztés Szent Kongregációjának írt levelében kiemelte, hogy az új erdélyi püspök, Simándi István leleszi prépost — aki azonban I. Rákóczi György erdélyi fejedelem államában sohasem foglalhatta el a székhelyét — nagyon tehetséges és buzgó, gazdag, minden pénzét a szemináriumokra költi, és mindezen felül - nemesember.8 1 Bár a papok és a püspökök — és még inkább a szerzetesek — fogadalmukkal, illetve felszentelésükkel az egyházi rend tagjai lettek, nemesi származásukat továbbra is számon tartották. Egy nemesnek püspökként vagy szerzetesként is nagyobb volt a tekintélye, mint a parasztból lett társáé. Az olasz ferencesek leveleiből az is kitűnik, hogy szerintük az végzett jó térítőmunkát, az volt a jó misszionárius, aki sok nemesurat megismert. San Felice konventuális ferences szerzetes, erdélyi címzetes provinciális 1635-ben Rómába írt levelében elmondta, hogy Csáky László gróf társaságában járta be Alsó-Magyarország nagy részét, és kiemelte, hogy missziója sikeresnek tekint-77 Relationes 57-65. 78 APF SOCG Vol. 78. Fol. 111-112., 58., 48-49., 66. 79 Relationes 324/56. 80 APF SOCG Vol.81. Fol. 267. + 270/v. 81 APF SOCG Vol. 83. fol. 206/r-v.
