Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
1340 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY — természetesen az ott gyűjthető jövedelmekkel együtt.7 4 Pietro Cima da Conegliano Bresciában volt böjti hitszónok, mielőtt a magyarországi misszióba jött volna — leveléből érezhető, hogy úgy érezte, fontos tisztséget adott fel a magyarországi „eretnekek" elleni harcot vállalva. 1641-ben azután a magyarországi misszióban azzal a kéréssel fordult a misszió főnökéhez, Castellanához, hogy a böjti időszakban visszatérhessen Itáliába, és ott prédikálhasson. Az így kapott alamizsnából szeretne ruhát venni, mert már szinte meztelenül jár, adta elő a szerzetes. Castellana engedélyezte is ezt a pénzszerzést, azzal, hogy a ferences húsvét után Rómába megy, és a Kongregációnak beszámol a magyarországi misszió helyzetéről.7 5 A ferencesek egyik lehetséges jövedelmi forrása a koldulás volt. Bonaventura da Genova 1635 decemberében valóban azt írta Rómába, hogy olyan bőséges volt a nyitrai misszióban dolgozó rendtársai adománygyűjtése, hogy nem hogy hat, hanem húsz szerzetest is el lehetett volna tartani ebből.76 Nem tudjuk, hogy mennyiben szerezték be a pénzt és a — minden bizonnyal legalább annyira fontos — természetbeni adományokat a parasztoktól, és mennyiben a nemesektől. Mivel azonban a nemesektől kapott adományokról gyakran írtak, a parasztokéról pedig alig, föltételezhetjük, hogy a nemesek udvarában élő, a nyelvet nem ismerő, ismeretlen terepen mozgó, és a protestánsoktól (joggal) félő misszionáriusok nem a falvak jobbágyportáit járták. (Ha ez így lett volna, aligha mulasztják el, hogy ezt a leveleikben kihangúlyozzák). Ha a misszió közvetlen környezetében, a kolostornak otthon adó településen, mint pl. Nyitrán vagy Sztropkón gyűjtöttek is adományokat az „egyszerű" hívektől, a kapott pénz és élelem döntő többségét a missziók pártfogói, a katolikus nemesurak adhatták. 1639-ben az olasz konventuális ferences misszionáriusok sztropkói kolostorában szolgáló nemesi származású magyar laikus testvért, Iglódi Istvánt a közeli erdőben református katonák meggyilkolták. A misszió felterjesztette Iglódi ügyét Rómába, kérve vértanúsága megállapítását, mivel azonban az erdei támadásnak nem volt tanúja, ezért a bíborosok az ügyet félretették. Iglódi pontosan azért járta egy lóval az erdőt, mert a sztropkói misszió számára gyűjtött adományokat. Ahogy jelentésében Giovanni Battista Astori da Ferrara kiemelte, a meggyilkolt barát, mint magyar, továbbá mint nemes szülők gyermeke, alkalmas volt arra, hogy a környékbeli magyar ne-74 1634. decemberében San Felice Nápolyból kérte Ingolit, hogy ne felejtkezzen el intézkedni annak érdekében, hogy a böjtben vagy Ferrarában vagy Velencében prédikálhasson, mert amit öszszegyűjtenek, azt a magyarországi misszióba vezető útjukra fordítják majd. APF SOCG Vol. 13. Fol. 122. Vol. 9. Fol. 452. Végül is San Felice 1635. nagyböjtjében Padovában tartott böjti szónoklatokat, onnan ment Velencébe, majd Magyarországra. A következő évben, 1636. január 4-én Sonnino az itáliai Pálmából jelentkezett, onnan bizonygatta, hogy nem azért tért vissza Magyarországról Itáliába, mintha elmenekült volna a veszedelmek elől. APF SOCG Vol. 16. Fol. 262. Ezt igazolandó, szívesen Rómába megy, hogy beszámoljon a misszióról magának a pápának, de csak a böjti időszak után, mert Ígéretet kapott, hogy Verona vagy Treviso szószékéről ő mondhatja a prédikációkat - és persze gyűjtheti be az alamizsnát. Február elején San Felice valóban arról számolhatott be Ingolinak, hogy Sonnino Veronában hitszónokként működik - a két megígért szószék közül tehát a népesebb városét, és így a nagyobb jövedelmet ígérőt sikerült Sonninonak megszereznie. APF SOCG Vol. 82. Fol. 161. 75 Conegliano szerzetes, írta, „m'ha cercato licenza nella prima quadragesima futura di questo ultimo anno di predicare alia sua patria, accioché si possi vestire; perché è remasto ignudo il poverino, m'é parso darglila per compassione." APF SOCG Vol. 85., Fol. 418,/r-v. Vol. 77. Fol. 223. 76 APF SOCG Vol. 78. Fol. 48/r-v. Fol. 111-112. Fol. 66. Relationes 271.
