Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1339 vitt ajándékokat Itáliába, (feltehetően az egyházi előjáróknak kedveskedett ezekkel!), - vádaskodott a misszionárius.6 9 Bonaventura da Genova 1637. április 6-án tudatta a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárával, hogy Benedikt Radzinski, a misszió lengyel prefektusa elhunyt. Ez nem akadályozta meg Fra Bonaventurát abban, hogy mindjárt be ne feketítse a halott szerzetest: Mint írta, a hír hallatán elutazott a misszióba; és megtudta, hogy Radzinski a halála előtt mindenét Petri István nemesúrnál helyezte letétbe, azzal, hogy azt csak Rómából jött rendeletre adhatja ki bárkinek is.70 Radzinski atyának pedig igen sok pénze volt, folytatta, mert sok éven át gyűjtött a misszióhoz tartozó sztropkói templom építésére, amelyből azonban eddig „egy téglát sem raktak le". Míg a 17. századi Franciaországban a belső missziók legfontosabb anyagi támasza az állam, vagyis a királyi kincstár volt, addig Magyarországon a misszionáriusok a Habsburgokra csak alig-alig számíthattak. A misszió kapott pénzt a kincstárból is, ez azonban inkább csak kivételes esetnek számított. Bonaventura da Genova konventuális ferences szerzetes 1635-ben arról írt Francesco Ingolinak, hogy a legutóbbi országgyűlésen a Magyar Kamarától száz tallért szerzett a sztropkói kolostor templomának újjáépítésére.71 Ezt a pénzt azután Radzinski atya a sajátjaként őrizgette haláláig, ahelyett hogy a templomot építette volna belőle, írta két évvel később már idézett levelében ugyancsak Bonaventura da Genova.72 Az olasz misszionáriusok fontos jövedelemforrása volt az itáliai városokban tartott böjti szónoklat. A szerzetesek a népes észak-itáliai városok: Velence, Ferrara, Padova, Verona, továbbá a kisebb Treviso, Brescia, Conegliano ferences kolostoraiban mondtak hitszónoklatot a böjti időszakban, és ekkor a magyarországi missziók céljaira gyűjtöttek adományokat. Ez egy igen fontos jövedelemforrást jelentett a magyarországi olasz missziók számára, ezért érdemes volt küzdeniük a misszionáriusoknak: Amikor a két kijelölt erdélyi és magyarországi tartományfőnök, Francesco Antonio da San Felice és Angelo Petricca da Sonnino Rómából a magyarországi missziójukra készült, akkor arra kérték a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárát, hogy Antonio Barberini bíborost, a Kongregáció prefektusát és a ferences rendfőnököt is mozgósítsák annak érdekében, hogy a velencei ferences kolostor szószéke Sonnino, míg a padovai kolostoré San Felice rendelkezésére álljon,73 69 Perciö questi signori cattolici sono restati raolto di lui scandalizati, havendo molte volte date l'elemosine per il monastero, e poi hanno inteso farsi con esse il traffïco in Crosna et in Bartfa, et ivi accumularsi il danaro, come è viva note. APF SOCG Vol. 75. Fol. 217. 70 APF SOCG Vol. 79. Fol. 122. Vö. Archívum generale ordinis fratrum minorum conventualium, Convento Santi Apostoli, Roma, prov. Hungana XXX. 1. B., Polonia S/XXIII/A-1. C., D., E. Relationes i. m. 46-50. Franciscus Monay. De provincia Hungarica ordinis fratrum minorum conventualium memoriae historicae. Romae 1953. 12-19. Eva Kowalská: Klástory frantiskanov na Slovensku a národnostny problém ν 17-18. storici. Slovensky národopis 41 (1993) 3. 304- 312. Kamii Kantok·. Franciszkanie Polscy. II. Kraków 1938. 148-150. 71 APF SOCG Vol. 77. Fol. 182. Ugyanerre pár hónappal korábban hiába kértek támogatást a Hitterjesztés Szent Kongregációjától, amely ezt azzal utasította el, hogy a pápának másra kell költenie ezt a pénzt. APF SOCG Vol. 77. Fol. 199. 72 APF SOCG Vol. 79. Fol. 122. 73 APF SOCG Vol. 394. Fol. 376.
