Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
1338 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY amelyeket a misszionáriusok Itáliában hitszónokként gyűjtöttek, valamint a katolikus nemesurak által végrendeletileg hagyományozott pénz és birtok, továbbá, és elsősorban az ezeknél nagyságrendekkel fontosabb, bár nem számszerűsíthető adomány amelyben a katolikus főurak és nemesek részesítették a misszionáriusokat. A misszionáriusok koldulása sikerrel járt, csak éppen nem az egyszerű hívek, hanem a nemesek között. Az olasz misszionáriusokat lényegében a katolikus földesurak tartották el. A Hitterjesztés Szent Kongregációja útiköltséggel és ellátmánnyal indította útnak a Magyarországra küldött itáliai misszionáriusokat, később azonban a megígért segélyek igencsak akadozva jutottak el a magyarországi misszióba. Francesco Ingoli, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkára, mielőtt a misszióba indult volna Rómából, évi 100 scudo segélyt ígért a felső-magyarországi misszió számára, panaszkodott a titkárra a Kongregáció bíborosainak 1630-ban Vincenzo Pinieri da Montefíascone misszióprefektus, címzetes erdélyi provinciális.66 (100 római scudót ekkoriban 200 magyar forinttal tekintettek egyenértékűnek.) Mivel a Kongregáció segélyét nem kapta meg, írta Pinieri, eddig több mint száz scudot költött a saját zsebéből (ez a tény persze egy reformált obszerváns ferencest már önmagában megbotránkoztatott volna!), ebből hatvanat az apjától kapott, és a családjuk bizony csak nagy nehézségek árán teremtette elő ezt az összeget. A többi, több mint 40 scudot prédikációi nyomán gyűjtött adományokból fedezte (minden bizonnyal még Itáliában), de ezenfelül Magyarországon sok adósságot volt kénytelen felhalmozni.6 7 Francesco Cosmi da Mogliano konventuális ferences szerzetes is kölcsönt vett fel 1638-ban Itáliában az út költségeire, hogy eljusson Magyarországra, az itteni misszióba, bár, mint írta, többen ígértek neki adományt, ezeket eddig még nem kapta meg.68 A missziókon belül az egyes szerzetesek közti torzsalkodáshoz a féltékenység mellett igen nagy mértékben hozájárultak a pénzügyi viták is. Vincenzo Pinieri idézett levelében arról írt, hogy mivel a Kongregáció nem küldött neki segélyt, saját pénzéből költött a misszióra, ahogy írta, főként a kolostorok visszafoglalásának ügyében volt sok költsége. Pinieri misszióstársa, Francesco Angelini dalla Serra de Conti egészen másként látta Pinieri pénzügyeit: Pinieri megbotránkoztatta a misszió pártfogóit, a katolikus nemesurakat, akik gyakran adományokkal segítették a sztropkói kolostort, később azonban megtudták, hogy Pinieri ezekkel az adományokkal üzletel. A szerzetes a határ túloldalán, Lengyelországban fekvő Krosnoban, valamint Bártfán, sok pénzt, több mint háromszáz aranyat halmozott fel, és mindenféle árut vitt el innen. Angelini és a társa, Sardi, nem kaptak doktori címet, mint a harmadik társuk a misszióban, da Macerata testvér, panaszkodott, mert tőlük Pinieri nem kapott se aranyat, se más ajándékot. Most Rómában mégis Pinierit magasztalják, és nem Angelinit — pedig ő sokkal többet fáradt a magyarországi misszióban, mint Pinieri, aki tönkretette a kis sztropkói kolostort, elherdálva mindenét, és a kolostor pénzéből 66 APF SOCG Vol. 390. Fol. 455. 67 Fin qui ha consumato di sua borsa sopra cento scudi sessanta degli quali hebbe da suo padre con incommodo grave délia casa, et il resto ha supplito con le elemosine delle prediche et in oltre e bisognato all'oratore di contrahere in quelle parti molti debiti. APF SOCG Vol. 390. Fol. 455. 68 APF SOCG Vol. 23. Fol. 170.Vol. 397. Fol. 366.
