Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1337 desurak nem akarják visszaadni, jelentette ki elkeseredetten 1635 decemberében San Felice. 63 A nyitrai kanonokok minden bizonnyal úgy érezték, hogy jogosan járnak el, hiszen az 1633. évi nagyszombati zsinat — ellentétbe kerülve még a trentói zsinat rendelkezéseivel is — úgy rendelkezett, hogy a világi papság a szegénysége miatt a kezébe került kolostori javakat megtarthatja. Még maga az esztergomi érsek sem szívesen adta volna vissza a nála lévő, a konventuális ferences rendet illető birtokokat. Ahogy Giuseppe da Capua miszszionárius írta 1637 szeptemberében, tudja, hogy az új esztergomi érsek, Lósy Imre, Rómába küldött leveleiben — nem függetlenül a jezsuiták hatásától — elítélően szólt a ferences misszionáriusokról, ennek azonban az az oka, hogy attól fél, hogy egy nap majd vissza kell adnia a konventuálisok nála lévő javait.64 Ha a magyar katolikus egyház feje maga sem szívesen vált meg a ferencesek földjeitől, akkor érthető, ha a konventuális ferences missziók anyagi alapjának biztosításánál az olasz hittérítők a rend egykori kolostorainak földjeire csak nagyon kis mértékben számíthattak. A ferencesek másik lehetséges jövedelmi forrása a koldulás volt - a rendalapító Assisi Szent Ferenc, akárcsak a rendet megreformáló későbbi szerzetesek szándéka szerint egyedül ennek kellett biztosítania a ferencesek megélhetését. Andrea Castellana konventuális ferences misszióprefektus azt írta két miszszionáriustársáról, Pietro Cima da Conegliano és Anton Specht ferencesekről: Igencsak megérdemlik a doktori címet, hiszen nagy érdemeket szereztek a misszióban. Megérdemlik továbbá azokért „a nagy szenvedésekért, amelyekben részük volt, mert Magyarországon eléggé hiányt szenvednek élelemben és ruházatban, mindent koldulni kell, mert a szerzetesrendjüknek csak két kis kolostorocskája van, azok is nyomorultak, jövedelem nélkül, ezekben a helybeli testvérek is alig tudnak megélni. Ha a Szent Kongregáció küldene nekik valami segélyt, legalább a ruházatukra, bizonyára nagyobb vidámsággal és örömmel szolgálnának".65 A kolostoroknak tehát nincs jövedelme, ezért ha nem küld segélyt a Hitterjesztés Szent Kongregációja, akkor az élelmet is koldulni kell - írta a konventuális ferences szerzetes. A rendalapító Szent Ferencet vagy pedig a Magyarországon működő reformált obszerváns ferences misszionáriusokat, az olasz Fulgenzio a Jesit vagy Modesto a Romát valószínűleg kevésbé döbbentette volna meg az a tény, hogy egy koldulórendi szerzetesnek koldulnia kell... A missziók pénzügyi mérlegéről nincs összegszerű áttekintésünk - a ferencesek valószínűleg nem is készítettek részletes elszámolást, hiszen az adományok nagy részét természetben kapták, és ha mégis voltak feljegyzéseik a bevételeikről, kiadásaikról, azokat semmiképpen sem küldték meg a Propagadának, ahonnan ínségüket hangoztatva a mindig késve érkező segélyeket várták. A missziók jövedelmei A missziónak valójában négyféle jövedelmi forrása volt: Egyrészt a Hitterjesztés Szent Kongregációjától kapott ellátmány, másrészt azok az adományok, 63 APF SOCG Vol. 78. Fol. 111-112. 48/r-v. 64 APF SOCG Vol. 80. Fol. 180. 65 APF SOCG Vol. 83. Fol. 210/r-v.
