Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1321 Templomfoglaló és óvatoskodó főurak A misszionáriusok gyakran beszámoltak arról, hogy a katolikus arisztokraták a birtokaikon erőszakkal foglaltak el protestáns templomokat, elűzve onnan a prédikátort, ilyenkor a templom elfoglalása után a misszionáriusok igyekeztek prédikációval, misemondással téríteni a lelkészétől megfosztott falu népét.1 3 A katolikus főurak azonban nem mindig vetették be a katonáikat a protestáns templomok „megtisztítására", hanem többször ellenálltak az olasz szerzetesek sürgetésének. A katolikus arisztokraták, köztük az ellenreformáció legfőbb támaszai is gyakran intették önmérsékletre az itáliai misszionáriusokat. Az Itáliából jött szerzetesek viszont sehogysem értették meg, hogy ha egy főúr katolikus és legfőbb célja a katolicizmus terjesztése a jószágain, továbbá a birtokain kegyúri joga van, akkor miért nem kergeti el azonnal az összes protestáns lelkészt, miért nem veszi el az összes templomot az „eretnekektől" és főleg — ami a ferencesek számára minden másnál fontosabb volt — miért nem adja vissza rögvest a rendjük összes kolostorát és annak ingatlanait? Esterházy Miklós nádor és Homonnai Drugeth János országbíró a katolikus vallás buzgó, az erőszaktól sem visszariadó támogatói voltak, de mégis újra és újra arra intették az olasz misszionáriusokat, hogy legyenek türelemmel, mert jelenleg nem lehet a templomokat visszafoglalni, mert „most nem jól áll Magyarországon a katolikusok dolga," nagyon erősek a protestánsok, továbbá nem akarnak újabb felkelést megkockáztatni. Ezért azután, mondták az arisztokraták az olasz misszionáriusoknak, ebben az évben már nem akarnak újabb templomfoglalásokat, stb.1 4 A mint minden másban, ebben is oly türelmetlen olasz misszionáriusok azonban sehogy sem akarták megérteni, hogy a patrónusaik, a buzgó katolikus főurak tekintettel kell, hogy legyenek az országban uralkodó erőviszonyokra - ebben a magyarok Jellegzetes" kétszínűségét látták. Vincenzo Pinieri da Montefiascone misszióprefektus és tartományfőnök hét alkalomal tárgyalt Esterházy Miklós nádorral az említett varannói ferences kolostor visszavételéről, de hiába, írta, „mindig csak szép szavakat kaptam tőle, reményt keltett bennem, ami azután e vidék szokása szerint, csalókának bizonyult."15 Mint oly sok minden mást Magyarországon, a csak „átutazóban" itt járt Carlo Vasis da Bergamo olasz ferences ezt is jobban látta a hosszú éveket itt töltő 13 APF SOCG Vol. 81. Fol. 254/r-v. Vol. 80. Fol. 309. 14 István György Tóth·. Un missionario italiano in Ungheria ai tempi dei turchi. In: Annuario. Studi e documenti italo-ungheresi. Accademia d'Ungheria in Roma. Ed. József Pál. Roma 1997. 201-218. APF SOCG Vol. 81. Fol. 224. 254. Vol. 80. Fol. 320. 325. 345-346/v. 15 István György Tóth: Un missionario italiano... 208. A müveit olasz misszionáriusok megjelentek a kor legfontosabb politikai fórumán, az országgyűléseken is. Ez jó alkalom volt arra is, hogy az összegyűlt nemeseket buzdítsák, természetesen legfontosabb céljaik, pl. a kolostorok visszaszerzése érdekében. Az országgyűlés alatt kapcsolatokat lehetett kiépíteni, adományokat lehetett szerezni, stb. Bonaventura da Genova 1635-ben a soproni országgyűlés alkalmával a főurak előtt mondott prédikációt, mivel magyarul nem tudott, nyilván latin nyelven. Fra Bonaventura ugyancsak ez alatt az országgyűlés alatt érte el — bizonyára hathatós pártfogók segítségével — hogy a Magyar Kamara száz tallért utaljon ki a sztropkói templom újjáépítésére. APF SOCG Vol. 77. Fol. 182. Vol. 80. Fol. 305. 344. 345-346/v. Vol. 83. Fol. 226/v. VÖ. Benda Kálmán-Péter Katalin: Az országgyűlések a kora újkori magyar történelemben. Bp. 1987. (Előadások a Történettudományi Intézetben 6.)
