Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
1322 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY társainál: A királyi Magyarországon az erőszakos ellenreformációnak az erdélyi fejedelem hatalma szabott határt. Amikor Nádasdy Ferenc, az egyik legelőkelőbb magyar arisztokrata katolizált, írta Carlo Vasis a jelentésében, akkor azt akarta, hogy minden jobbágya vele együtt katolikus hitre térjen, de ez mégsem sikerült, mert akkor a protestánsok legfőbb támasza, Rákóczi erdélyi fejedelem igen erős volt. Most viszont, írta 1659-ben, ettől nem kell tartani, II. Rákóczi György fejedelemség és hadsereg nélkül aligha ellenkezik, a svéd királynak is van más baja, a törökök pedig nem tesznek különbséget a keresztény felekezetek között - most már alkalmas az idő a hittérítésre, bizakodott a katolikus misszionárius. Misszionáriusok vagy udvari káplánok? A rendeknek a királyi hatalom feletti győzelmét hozó bécsi béke (1606) után a magyarországi arisztokraták úgy térhettek át az uralkodó vallására, hogy tudták: a hatalmukat, önállóságukat katolikusként is megőrzik. Birtokadományt, vagy éppen annál is többet érő királyi kegyet birtokcsere, kétes öröklés, rokonok házassága stb. esetén, továbbá a mindig nagyszámú birtokjogi perek kedvező elbírálását pedig továbbra is csak a katolikus Habsburgoktól várhatták, akárcsak a rendkívül nagy hatalmat és jövedelmet jelentő tisztségeket, a nádortól a főkapitányig, a horvát bántól a főispánig. Ezzel párhuzamosan a 16. század derekának mélypontjáról lassan felemelkedett a már-már szétesett katolikus egyház is, presztízse egyre nőtt - aki a pápa vallását választotta, mind inkább büszke lehetett az egyházára. Ahogy a szomszédos Lengyelországnak a 16. században még jórészt református arisztokráciája, úgy a magyarországi protestáns nagyurak is visszatértek a katolikus királyi dinasztia vallásához, a királyi kegy „melegéhez". Az idézett Carlo Vasis da Bergamo különösen élesszemű beszámolójának figyelmét ez sem kerülte el: Az eretnek nemesek áttérnének, ha látnák, hogy a császár azt parancsolja a katolikus uraknak, hogy térítsék a katolikus vallásra a jobbágyaikat, írta. Sőt, ő azt is jól tudja, folytatta Carlo Vasis da Bergamo a beszámolóját, hogy sok eretnek nemes csak az alkalmat várja, hogy katolizáljon, mert a császár elfordítja tőlük a kegyét és nem oszt nekik tisztségeket.16 I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek a Habsburgok elleni vívott sikeres hadjáratát követően a linzi béke (1645), majd az ezt megerősítő 1647. országgyűlés törvényei tovább szélesítették — legalábbis papíron — a királyi Magyarország lakosainak vallásukat illető jogait.1 7 A törvény a lehető legrészletesebben felsorolta a protestánsoknak visszaadandó templomokat (ezt a rendelkezést többé-kevésbé végre is hajtották) és nemcsak ismét megerősítette a bécsi béke rendelkezéseit, de azt is kimondta, hogy a parasztokat nem szabad a vallásuk gyakorlásában akadályozni, azaz vallásszabadságot adott Magyarország minden lakosának. Az ekkor már nagyrészt katolikus arisztokraták azonban nem is gondoltak arra, hogy ezt a szép elvet a gyakorlatba átültessék. A parasztok vallásáról továbbra is 16 APF SOCG Vol. 310. Fol. 113/r-v. 17 Magyar Törvénytár 1608-1657. évi törvényczikkek. Szerk. Kolosvári Sándor-Óvári Kelemen. Bp. 1900. 1647: 5., 6-14. tc.
