Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313

1314 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Ily módon továbbá a magyarországi olasz misszionáriusok munkája is felesleges lett volna. A 17. századi királyi Magyarország társadalma azonban sokkal összetettebb volt annál, mint ez a leegyszerűsítő kép sejtetné, és ezt észrevették a távolból jött olasz misszionáriusok is. Ebben a tanulmányban a nemesurak (azaz a birtokos nemesek és az arisztokraták) és az olasz misszionáriusok viszonyát egy kiadás alatt álló okmánytár dokumentumai alapján szeretném megvizsgálni. Míg a magyar misszionáriusok számára a mágnások roppant hatalma vagy jobbágyaik elnyomottsága természetes dolog volt, addig az Itáliából érkezett szerzetesek, legalábbis közülük az okosabbak, a jobb megfigyelők, igencsak rácsodálkoztak erre. A Magyarországra érkezett olasz misszionáriusok felfigyeltek az itt beszélt sok nyelv bábeli zűrzavarára, a sokféle vallásra, az itáliaitól eltérő szokásokra és táplálkozásra. Néhány olasz misszionárius ennél lényegibb összefüggéseket is felismert, rádöbbent arra, hogy mennyire más a társadalmi szerkezet Magyarországon, mint olasz földön. Az Itáliából, a kor legurbanizáltabb vidékéről jött térítőknek feltűnt, hogy milyen kicsik a magyarországi városok. Carlo Vasis da Bergamo konventuális ferences 1659-ben Milánó városias vidékéről jött a Felvidékre, és a magyarországi olasz misszionáriusok közül messze a legjobb leírását adta hazánknak. Vasis nem magyarországi misszionárius volt, hanem rövid időre jött át Lengyelországból, ezért friss szemmel figyelt fel az itteni viszonyokra. A misszionárius nagy jelentésében megállapította, hogy „az itteni városok a mi országunkban alig lennének falvak is".3 A misszionáriusok számára azonban ezek a városok, bármennyire leszólták is őket, igencsak nehéz diót jelentettek. Ahogy az említett Carlo Vasis da Bergamo megállapította, a protestáns nemesség mellett a katolikus hittérítés számára a legnagyobb akadályt éppen a szabad királyi városok jelentették. A városok evangélikus patríciusai éberen őrködtek a lutheri felekezet védelmén, és a katolikus hittérítők és a reformátusok ellen egyaránt felléptek. A Magyarországon működő olasz konventuális ferencesek közül Giovanni Battista Reggiani da San Felice volt az egyik legeredményesebb, a művelt itáliai szerzetes 1672 körül egy átfogó jelentést készített a felvidéki térítés eredményeiről és gondjairól.4 Amikor a Szepességbe ért, írta, akkor Késmárk szabad királyi városban még nem volt katolikus pap, ezért egy magánháznál misézett. Az egész városban alig pályakezdése. Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának Közleményei 31 (1979). 273-280. Tóth István György: Koszovóból vagy Mezopotámiából? Misszióspüspökök a magyarországi török hódoltságban. Történelmi Szemle 41 (1999) 279-329. 3 Archivio Storico della Sacra Congregazione de Propaganda Fide, Roma, Scritture Originali Riferite nelle Congregazioni Generali (=APF SOCG) Vol. 310. Fol. 113/r-v. 4 APF SC Ungheria Transilvania Vol. 1. Fol. 250. Vö. Adriano Prosperi: Tribunali della coscienza. Inquisitori, confessori, missionari. Torino 1996. 57-116. 551-599. Uö: II missionario In: L'uomo barocco. Ed. Rosario Viliari Roma-Bari 1991 179-180. Uö: L'Europa cristiana e il mondo: alle origini dell'idea di missione. Dimenzioni e problemi della ricerca storica. 1992. 189-220. Uő: "Otras Indias". Missionari della Controriforma tra contadini e selvaggi. in: Scienze, credenze occulte, livelli di cultura, Firenze 1982. 205-234. Louis Chatellier: La religione dei poveri. Le missioni rurali in Europa dal XVI al XIX secolo e la costruzione del cattolicesimo moderno. Milano 1994. 48-62.