Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
KATONAPARASZTOK A BUDAI VILAJET DÉLI SZANDZSÁKJAIBAN 1299 nem — még két kisebb, az összes lakosra méretezett terhet róttak, a menyaszszonyadót és a büntetéspénzeket, mindkettőt egy összegben. Ez utóbbiak nagysága némileg igazodott a lakosok lélekszámához, de leginkább annak a számítási játéknak a részét képezte, amelynek végén a falu összes adója szép, formás, nullára végződő összeggé kerekedett. Nem kétséges, hogy a vlah falvakra summát vetettek ki, amelyet pénzben kellett megadniuk. Ezt az adóbevétel összege elé írt sztereotip szöveg is mutatja: „bevétel a tized éj a flóri-adó megváltásából, a menyasszonyadóval és a büntetéspénzzel együtt, készpénzben" (haszil-i bedel-i ösr ve filori ma reszm-i arusz ve baduhava ber vedzsh-i nakid). A vlahok summája olyannyira szétbonthatatlan egység volt, hogy még az államnak járó és e privilegizált keresztény katonaelem dzsizje-adójának tekinthető flóri-adót sem választották le és tartották a kincstárban, pedig azt ritkán engedték át magánbirtokosnak. Ami az új jövevények földesúri alárendeltségét illeti, itt a hatóságok köztes megoldásra jutottak. A vlahok közösségét ugyan nem tartották meg a kincstár kezelésében, de szpáhik kezére sem adták; többségüket a szandzsák első embere, a bég, három falu népét a második, a miralaj birtokává tették, aminek a gyakorlatban azt kellett jelentenie, hogy e nagy szolgálati birtokok keretén belül a vlahok megtarthatták a summafizetés kedvezményét. A balkániak beáramlása 1570-et követően is erőteljesen folytatódott. 1581-ben külön lista készült a koppányi szandzsák vlah telepeiről,21 4 és nagyjából ezzel egyidőben — kevéssel előbb vagy kevéssel utóbb — külön egységként a szandzsák soron következő adóösszeírásába is bekerültek.21 5 A két lista kisebb-nagyobb eltéréseket mutat. Keletkezésük sorrendjét nehéz eldönteni, mert mindkettő elsőbbsége mellett szól egy sor érv. A dolog lényege nem is ebben áll, hanem a változások logikájában. Az új összeírást a kincstár arra is felhasználta, hogy megemelje a vlahok adóját. Ezt megbeszélte, erről úgymond megalkudott velük, és az alku eredményét a vlah falvak és lakóik névsorával külön listában rögzítette, ez viseli több helyütt is az 1581-es dátumot. Az adóösszeírás vlah fejezetébe már az új adóösszeggel kerültek be a falvak, így elvben ennek kellene későbbinek lennie, ha nem feltételezhetnénk teljes joggal azt is, hogy a vlahokra előbb kényszerítették rá az új adókat, írták össze ezek szerint őket, és csak szentesítésül csikarták ki tőlük a beleegyezést (nem beszélve arról, hogy a szandzsák-összeírás elvégzése, majd az anyag letisztázása hosszú időt igényelt, amely elkezdődhetett 1580-ban és eltarthatott akár 1582 elejéig is, amely esetben az emelt adóról született alku az összeírás közben is megköttethetett). A két lista keletkezésének sorrendje mit sem változtat azon, hogy 1570 után a koppányi szandzsákba újabb, nagy balkáni néptömegek érkeztek, ezek is megkapták a vlah jogállást, ám adóik némileg megemelkedtek: helyzetük megegyezett azzal, amit fentebb a balkáni vlahokéról öszszefoglaltam 1580-1581-ből. A folyamat logikája azt kívánja, hogy a források áttekintését az 1581-es alkuval kezdjük. A lista címe Somogy új lakóit is vlahoknak és flori-fizetőknek ne-214 ÖNB Mxt 591, 39-47. A lista a hidzsra 989. évére szól (=1581. február 5 - 1582. január 25.), „beérkezett" (amed ft) 1582. január 10-én. 215 BOA Tapu 676, 61-100. Káldy-Nagy Gyula gyűjtése. Az összeírásnak a simontornyai szandzsákot tartalmazó részét feldolgozta és kiadta Dávid, A Simontornyai szandzsák id. munkájában. Ο a datálatlan összeírást 1580-ra tette (i.m. 16.).
