Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1300 HEGYI KLÁRA vezi, egyben azonban földesúri adózóknak is. így szól: „A koppányi liva yjahjainak flori- és adó-deftere a 989. évre" (defter-i filori ma' rüszum-i eflakan-i liva-i Kopan vadzsib-i szene 989). S hogy ne maradjon kétségünk afelől, hogy a flori és a rüszum valóban az állami és a földesúri adók megnevezése, arról a lista végén az adózásról való megyegyezést elbeszélő néhány mondat gondoskodik.216 „Amikor a koppányi liva újból összeíratott, [kiderült,] hogy néhány pusztán vlahok telepedtek meg, benépesítették és életre keltették őket. A többség a közösség képviseletében beleegyezett abba, hogy a szpáhiknak négy gurus, a kincstárnak egy gurus adót fizessenek. Kérték, hogy az új szultáni defterbe ennek megfelelően jegyezzék be őket. A bejegyzés megtörtént, másolata kiadatott nekik. Kelt a 989. év zilkáde havának utolsó harmadában (=1581. december 17-26.)." Az új adóhoz tudnunk kell, mi volt a „török" gurus. Neve is európai, mert a Groschen törökösített formája, maga az érme is az, mert a gurus a különféle európai ezüsttalléroknak — ritkábban azok törökföldi másolatainak — a gyűjtőneve. A budai kincstárban már 1558-1559-ben 50 akcséval számolták a gurusokat.217 A törvénykönyveknek és a különböző szabályozásoknak azonban nem volt szokásuk követni az árfolyam-változásokat, a helyieket végképp nem (a vlahok egy aranyforintos adóját a 16. század közepén is a 15. században meghatározott 45 akcséval számolták), így a gurust sem a budai kurzussal kalkulálták. A gurus hivatalos, isztambuli árfolyama az 1585-1589 között végrehajtott leértékelésig 39^40 akcsén járt,21 8 ami esetünkben azt jelenti, hogy az új szabályozásban a somogyi vlahok flóri-adója és földesúri szolgáltatásaik pénzbeli megváltása együtt 160 akcsét tett ki, 1570 óta tíz akcsét emelkedett. S valóban, a szandzsák-összeírás vlah fejezetében minden adógységet 160 akcséval szoroztak be. Az alku szövege mélyen hallgat a többi adóról, ezek csak az összeírásból mérhetők fel. Megmaradt a menyasszonyadó és a büntetéspénz (ezt most hol báduhavának, hol nijábetnek nevezték), amelyeket továbbra is annak megfelelően vetettek ki, hogy az adott falutól mekkora kerek összegű summát vártak (az egyetlen családfővel egyetlen háne után adózó Szentmárton például 40 akcse menyasszonyadót és 200 akcse büntetéspénzt fizetett, a 16 családfővel és 10 adóegységgel bejegyzett Apáti mindkét adónemben 50-50 akcsét21 9 ). Ε két, már ismert adónemen kívül bevezették a szokásos illetékeket és adókat a malmok, a magánhasználatban álló szántók (tarla), rétek (csair), telkek (bastina) és majorságok (csiftlik) után. Végül minden lakott vlah falu adótételei között megjelent egy sokat sejtető, de kevés konkrétumot eláruló adó, amely mögött az űj lakhelyén is vándorló pásztorelemet kereshetjük: „bevétel a sátorozóktól és a makkoltatási adóból a nevezett falu határában" (mahszul-i hajmanegan ma reszm-i bellut der szinor-i karije-i mezbure). Az ehhez számolt adóösszeg általában mérsékelt, leggyakrabban 10 és 200 akcse között jár, de ritkán 400-ra, egy esetben 540-re megy fel, falvankénti átlaga 93 akcse; a magasabb értékeknél halvány összefüggés gyanítható a 216 Az Mxt 591. lista 47. oldalán. 217 Hegyi Klára: A török hódoltság és pénzforgalma Numizmatikai Közlöny 86-87(1987-1988), 80. 218 Fodor Pál: Az oszmán pénzrendszer 16. századi válságáról. Megjegyzések az 1585-1589. évi leértékelésről. Aetas 1999:4, 27-40., új kiadása Fodor Pál: A szultán és az aranyalma. Budapest 2001, 91-109, a régi és az új árfolyam a 104-105. lapokon. 219 Tapu 676, 83-84.
