Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255

1290 HEGYI KLÁRA A zombori náhije abban is élen járt, hogy a szegedi szandzsákban egyedül itt neveztek ki martalócokat a falusi lakosok közül,18 4 32 faluban egy-három em­bert, összesen 60-at. A kinevezést szultáni diplomába foglalták, feltehetően min­den alkalommal, bár az összeírásba csak a legelső előforduláskor írták a név fölé a 'martalóc diplomával' (martolosz ba berat) bejegyzést,185 utána már csak a mar­talóc szót. Ezek a katonaparasztok is adómentességet élveztek, de talán nem tel­jeset. A lakosok névsorának végén az adóegységek összesítésében őket is követ­kezetesen külön tételbe írták ('háne 10, martalóc 3'), de a dzsizje-kötelesek közé többször számították be őket, mint ahányszor kihagyták, kapuadót viszont vél­hetően nem fizettek (sok faluban az adózók mellett többféle szabadost is össze­írtak, emiatt gyakran nem egyértelmű, hogy melyikük miféle adó alól volt mentes). A szegedi náhije összeírásába sem müszellemeket, sem martalócokat, de még kenézeket és primityurokat sem jegyeztek be. A náhije déli határán, a balkániaktól lakott falvak közül Perleknél viszont a fentihez hasonló bejegyzés áll.18 6 „A ne­vezett falu a szultáni hódítás óta a 967. évig (=1559. október 3. - 1560. szeptember 21.) üresen és pusztán állt, és a Varadin (Pétervárad) és Szeged felől jövő utakon fekszik." A mondat első, sztereotip fele — a három faluról is ugyanezt írták — nem áll, mert 1546-ban Perleken 12 családfőt és ugyanennyi hánét és kaput írtak össze,18 7 a lakosok valamennyien dzsizje- és kapuadó-fizetők voltak, nem ágról szakadt jöttmentek. Az viszont tény, hogy Perlek Becséhez közel, a Péterváradról Becsén át Szegedre, illetve a Becséről nyugatra, a Dunához tartó főutak elágazá­sásánál feküdt.18 8 A bejegyzés ezután leírja, hogy az előző összeíró a hely bené­pesítése érdekében könnyített adókat vetett ki lakóira, de így is csak 13 hánényi népességet tudott összeírni - ez valószínűsíti, hogy a falu az első öszeírás óta folyamatosan lakott volt. „Dervis szandzsákbég — akinek tartson soká a tekin­télye — felismerte és jelentette, hogy a hely benépesítése a vidék fontos, feltétlen érdeke, ezért a fent megjelölt évben a vilájeten kívül élőkből és sátorlakó vándo­rokból kedvezményekkel telepeseket hozassanak, akik telepedjenek le a szóban forgó helyen azzal a kötelezettséggel, hogy közülük ötven szabados háztartás (elli hane muafijet üzere) lovasként szolgáljon, védje meg a jövő-menőket és a környé­ket a hajdúktól és a rosszerkölcsű gyaur lovasoktól. Ezért rendeletbe foglaltatott és az új defterbe is bejegyeztetett, hogy e feltétellel ötven szabados lakos lovas szolgálatot lásson el. Ha a lakosok száma meghaladja az ötven háztartást, a többlet fizesse meg a rája szokásos adóit." Ezt a feltételt ekkor még nem vették komolyan; a sikeres telepítés után 59 családfőt jegyeztek be a defterbe, az összesítésben két csoportra osztották őket: „szabadosak 50 háne, rája 9 háne", de sem egy összeg­ben, sem tételesen semmilyen adót nem vetettek ki a falura. Bár a perlekieket a szöveg egyik katonaparaszti kategóriába sem sorolja, hanem a semleges lovas szóval illeti, világos, hogy itt ugyanazokkal a müszelle-184 A várakban szolgáló, zsoldos martalócok és a paraszt-martalócok különbségére már Mészá­ros, Délszlávok és cigányok i.m. 226. felhívta a figyelmet. 185 A defter 198. oldalán: Szentkirály lakosainak névsorában az utolsó embernél, Mihajlo Ni­kolánál. 186 perlek összeírása a defter 30-31. oldalán. 187 Vass, A szegedi és csongrádi náhije i.m. 62. 188 Qyörffy, Történeti földrajz I. i.m. 206. és Bácsvármegye térképe.

Next

/
Thumbnails
Contents