Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
KATONAPARASZTOK A BUDAI VILAJET DÉLI SZANDZSÁKJAIBAN 1287 1570 körül 8, 1578-ban 26 délszláv-vlah és egy vegyes, magyar-rác falut írtak össze. Az 1570-es évtized nagy ugrása sem jelentett területnövekedést, a balkániaktól lakott helyek ekkor sem léptek át Szeged fölé. A szandzsákszékhelytől délre húzódó, a Tisza mentét követő, egybefüggő balkáni falusáv két módon alakult ki. Az első, ritka eset a nagyobb falvaké: ezek gyérülő magyar lakosai közé jövevények telepedtek, hogy rövid együttélés után a magyarok végleg eltűnjenek. Ez történt az 1546-ban még túlnyomóan magyar lakosságú Zentával, amely 1560-ban már tiszta szerb, s az is maradt, amíg követni tudjuk.173 Martonos 1546-ban, 1560-ban és 1570 körül magyar lakosságú volt, de összeírt családfői 33-ról 19-re fogytak; 1578-ban a már majdnem teljesen elrácosodott falut kenéz vezette, 16 családjából már csak három volt magyar, ebből is kettő Tót családnevű.17 4 A másik mód általánosabb: a háborúkban egy csapásra elnéptelenedett vagy a békében lassan kiürülő falvakat jövevények szállták meg, akik esetleg továbbvándoroltak, az újra kihűlő helyet újabbaknak engedve át. A többszöri elvándorlásra-megtelepedésre vall a tizenegy - nyolc - huszonhat rác falu, amelyek nem is mindig ugyanazok. A végeredmény: 1578-ra Szegedtől délre a Tisza mente egyre dagadó, szélesedő településsávja színig telt balkáni népességgel. 1570-re a Duna mellett, az addig kizárólag magyar helységekből álló kalocsai náhijében is felbukkant három, balkániaktól megszállt falu. Kicsik, szegények, mindhárom a bajai és kalocsai kerület határán fekszik, azaz a kalocsai legdélibb sávjában. 1578-ra újra igazítottak a két náhije területén, ekkor a három falu legnagyobbika, Ságod már a bajai kerület része volt. A kalocsaiban pedig három újabb délszláv falut írtak össze, amelyek egy kupacban, Kalocsától délkeletre feküdtek: Orbágyot, Hajósszentgyörgyöt (ebben még maradt néhány magyar család) és Ildet.17 5 Nem könnyű rekonstruálni a szegedi szandzsák településhálózatát és meghúzni a balkáni lakosságú és magyar falvak határát, részben a náhijék területének gyakori változása, részben a betelepedők valószínűleg folytonos vándorlása miatt, de leginkább azért, mert sok szláv nevű falunak lehetetlen azonosítani a középkori előzményét, így meghatározni a fekvését.17 6 A fentiekből azonban biztosnak látszik, hogy a szegedi kerülethen a két etnikum Szegednél élesen szétvált; a bajai és kalocsai náhije határán balkániak és magyarok váltakozva lakták a falvakat, ettől a Szegeddel éppen átellenben fekvő, kevert falusávtól északra a népesség magyar. A szandzsák dzsizje-fizető adózóinak 1591. november 20-án lezárt összeírása17 7 azt mutatja, hogy a határ eddig az időpontig már nem változott. Azoknak a falvaknak a sora, amelyekben muszlimok éltek, nem ért fel Szeged vonaláig, a három legdélibb náhijében maradt. Az 1570-es évekre nemcsak az őrséggel megrakott török központokban (Szegeden, Titelben, Bácsban, Zomborban, Baján és Kalocsán), hanem a falvakban is az iszlamizált balkáni népesség koncentrációja figyelhető meg. A szegedi kerületben most sem éltek iszlamizáltak. A titeliben egyedül Szajlova maradt meg, lakói mind muszlimok. A bácsiban négy 173 Vass, A szegedi és csongrádi náhije i.m. 59. Tapu 332, 23., Tapu 554, 48., Tapu 570, 26. 174 Vass, A szegedi és csongrádi náhije i.m. 53-54. Tapu 332, 29., Tapu 554, 39., Tapu 570, 24. 175 BOA Tapu 570, 140, 146, 151. 176 Engel Pál, aki az 1570 körüli és az 1578. évi összeírást is térképre vitte, a falvaknak csaknem a felét nem tudta középkori településsel azonosítani. Munkámban az ő kéziratos térképeit használtam. 177 ÖNB Mxt 534.
