Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1286 HEGYI KLÁRA náhije büszkélkedhetett a legtöbb olyan faluval, amelyben muszlimok jelentek meg. Számuk 14 (a kerület falvainak 13 százaléka), a Balkánról beköltözött lakosok mellett különböző nagyságú, egy-tizenkét családos muszlim közösségek éltek bennük. A szegedi náhije népessége délről észak felé haladva ugyanazon a vonalon váltott balkániból magyarra, amelyen 1546-ban, csak most 11 szláv lakosságú falu állt szemben 14 magyarral; a betelepedők falvai közül négyet újonnan szálltak meg, amiből az következik, hogy három korábban megszállt mostanra újra kiürült. A nagy lélekszámú falvak többnyire magyarok. A vásárhelyi náhije 21 településéből csak kettőt laktak balkániak, egy újonnan bejegyzett aprófalu vegyes lakosságúnak látszik. A kalocsai és a solti kerületekben sem tiszta balkáni, sem vegyes lakosságú helyek nem voltak, ezek népessége most is magyar. Az 1570-es évtizedre17 0 a szandzsákot újra átszabták, immáron kilenc náhijére oszlott. Szaporulatnak belépett a bajai és a szabadkai kerület, az utóbbi felállítása eltüntette a titeli náhije északi kitüremkedését. A szandzsák déli, balkanizálódó felén most már öt náhije osztozott, ez azonban nem változtatott azon, hogy lakossága csaknem teljesen délszláv-vlah lett. Most is vegyes lakosságú (és az évtized végéig az marad) Küllőd városa, valamint 1570-ben az északi szomszédságában álló Berjeg, 1578-ban pedig Nagyszonta;17 1 a nagyjából fele magyar, fele szerb lakosú Küllődön a lakosok névsorának élére a magyar bírót jegyezték be. Tőlük eltekintve csak a Bajához összeírt 29 lakott hely között maradt négy magyar falu: a Bajától délre-délnyugatra fekvő Szeremle és Monostor, illetve tőle északra Csanád és Besnyő. Az első három nagy lélekszámának köszönhette kitartását, egy évtized alatt azonban az ő lakosságuk is fogyott. Szeremlén 1570 körül 76 dzsizje-fizető háztartást írtak össze, 1578-ban 66-ot, Monostoron 34-ről 22-re, Csanádon 54-ről 39-re csökkent a családok száma. Besnyőt az első időpontban 9 család lakta, 1578-ra számuk kettőre apadt: a falu halálra volt ítélve.17 2 A balkáni népesség előnyomulását legjobban a szegedi náhije példázza. Viszszanyúlva a kezdetig: 1546-ban Zentától délre 9, 1560-ban Szegedtől délre 11, 170 Az évtizedből három részletes összeírás maradt fenn. Az első II. Szelim idejében (1566-1574) készült: BOA Tapu 554; a párját, a szerémi deftert publikáló Bruce McGowen legvalószínűbbnek azt tartja, hogy mind a szerémi, mind a szegedi 1568-1570 között keletkezett (Food Supply and Taxation on the Middle Danube, 1568-1579. Archívum Ottomanicum 1(1969), 143.). A második összeírás keltezett, 1578-as: BOA Tapu 570. A harmadik: BOA Tapu 572, ismét datálatlan. Élén ennek is II. Szelim tugrája áll, a falvak sorrendje, lakóik névsora, terményeik és adóik nagysága teljesen megegyezik az 1570 körüli összeíráséival, annak betű szerinti másolata. Néhány betoldás azonban azt mutatja, hogy a következő szultán, III. Murád idejében (1574-1595) másolták. Kánunnáméja már törvénnyé tette a dzsizje összegének újabb, Murád trónraléptéhez fűződő, 5 akcsés emelését (3. oldal) - ez 1578-ra is érvényes. Az viszont későbbre utal, hogy a szegedi náhije összeírásának végén felsorolt szolgáló falvak közé új szereplőként bekerült Martonos, amelynek lakosai „a martonosi vár közelében található hidat építik és javítják" (44. oldal); a vár és katonasága 1591-ig nem bukkan fel a forrásokban, a legkorábbi biztos adatokat 1613-ból találtam róla (BOA Maliyeden Müdewer 4000, 469-470), a törökök legkorábban az 1590-es évek első felében állíthatták fel. Az összeírást is ez idő tájt másolhatták le. Munkámban ezt a deftert csak az előző olvasatainak ellenőrzésére használtam. Mindhárom összeírás Káldy-Nagy Gyula gyűjtése, a Tapu 570-es Halasi-Kun Tibor kéziratos, latin betűs átírásában is hozzáférhető. 171 1570 körül: Tapu 554, 240-242., 1578-ban Tapu 570, 105-106. 172 Az említés sorrendjében Tapu 554, 178-179, 181-183., Tapu 570, 136-137, 131-133, 138.
