Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
KATONAPARASZTOK A BUDAI VILAJET DÉLI SZANDZSÁKJAIBAN 1285 náhijében összesen 41 lakott helyet vezettek be a defterbe, 16-ot most először (ebből az következik, hogy az 1546 óta élő 25 falu kettővel kevesebb, mint ahányat akkor összeírtak, két hely újra elnéptelenedett). A titeli náhijében tehát a falvak többsége 1546-ig népesült be, de a betelepedés ezután is intenzíven folytatódott. A bevándorlók a már élő falvak lakosságát is tovább duzzasztották. 1560-ban egy lakott helyre átlagosan 19 háztartás jutott (dzsizje-fizető is ugyanennyi, mert az adókulcsot sutba dobva az állami adót gyakorlatilag mindenkire kivetették). A bácsi és a zombori náhijében — az első összeírás idején ez csak bácsi náhije volt — éppen fodított a helyzet. A bácsi kerületet 1560-ban 120 lakott hely alkotta, 49 másfél évtizeddel korábban is lakott, 71 falu új; a zombori 109 településből állt, 33 régivel 76 új áll szemben (a két kerület összesen 82 régi városa-faluja csak eggyel kevesebb, mint a bácsi náhije 1546-ban összeírt 83 lakott helye). Az összeírt népesség itt is növekedett: a bácsi náhijében a településenkénti átlagos családszám az 1546-os 7,5-ről 1560-ra 12,6-re emelkedett. A növekedés valamekkora része valószínűleg az első összeírás hibáiból következik, de mindennemű kontrollanyag nélkül a mértéke nem becsülhető, ahogy a másutt szokásos kiegészítéssel sem érdemes próbálkozni.16 7 Nem kínánok többet állítani annál, hogy a Duna-Tisza köze legdélibb sávjának elszlávosodása teljes volt, 1560-ig a nagyja végbement, a Tisza vonalán előbb, a Dunáén valamivel később játszódott le. A teljességet mint szabályt két kivétel erősíti. Az egyik a titeli náhijében messze északon fekvő Szabadka „falu", a várral és őrséggel megrakott török központ keresztény városnegyede, amelynek mind a kilenc családfője magyar volt, valamint a zombori náhijebeli Kolud (Küllőd) városa, amely vegyes lakosságú, 55 adózó családfőjéből 21 magyar nevű.16 8 A nagy délszláv-vlah tengerből négy-öt faluban felbukkan egy-egy magyar név, de nehezen hihető, hogy viselőik valóban magyarok lettek volna. Az 1546 és 1560 közötti nagy betelepedési hullám a Bácskát erősen balkanizálta, nemcsak népességében, hanem az iszlamizáltak tömegesebb megjelenésében is. 1560-ban a török központok természetszerű muszlim népességétől eltekintve a három déli náhije 24 falvában éltek már kisebb-nagyobb számban áttértek. Érdekes, hogy legkevesebben az elsőként elárasztott titeli náhijében, amelynek csak két falujában írtak össze egy-egy új muszlim családfőt. A többiek a terület dunai sávját részesítették előnyben, ami érthető, hiszen nem a Tisza, hanem a Duna mente volt a magyarországi török élet ütőere, itt húzódtak a hódoltság belsejébe, az északabbra fekvő, nagyobb várakba és mindenekelőtt Budára tartó utak. A bácsi náhije nyolc falvában jegyeztek be a lakosok névsorába muszlimokat; hat faluban egy-egy, egyben két új muszlim családfőt, az első fecskéket. A Futak közelében fekvő Dienösfaluból viszont népes, tisztán muszlim település lett 69 iszlamizált családfővel és ezek 19 nőtlen fiával-testvérével.16 9 Éppen ez a falu az egyik bizonyítéka annak, hogy a bácskai muszlimokban joggal kereshetünk iszlamizált balkániakat: a lakosok névsorának élére nemcsak török „falubírót", kethüdát jegyeztek be, hanem egy szintén török nevű primityurt is. Végül a zombori 167 Általában 20%-os kiegészítéssel szokás élni; Dávid Géza a simontornyai és az endrédi náhijék esetében az 1546. évi összeírás hiányosságait 50, illetve 120%-os kiegészítéssel korrigálta: A Simontornyai szandzsák i. m. 49. 168 A defter 254. és 241. oldalain. 169 A defter 135. oldalán.
