Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
KATONAPARASZTOK A BUDAI VILAJET DÉLI SZANDZSÁKJAIBAN 1283 össze egyben, a Bácshoz tartozó Nagyszontán jegyeztek be a névsorba három magyar családfőt, az összes többiben kizárólag balkániak éltek. Ε két kerülettől északra csak a szegedi náhije tíz Tisza-parti falvát szállták meg a betelepedők, itt a magyar-rác Zenta északi szomszédja, Adorján az utolsó, délszlávok lakta falu, utána Szegedig és fölötte magyar helységek sorakoztak. Magyar népességű volt a csongrádi és a kalocsai náhije is.161 A bácsi és a titeli náhijék közösek abban, hogy népességük 1546-ra teljesen balkáni lett, érezhetően eltérnek viszont a tekintetben, hogy ezt mikor élték át. A bácsi náhije falvai kicsik, lakóik szegények, az egész összeírásból az érződik, hogy friss jövevényeket vett számba. Átlagosan csak 7,5 családfőt írtak össze egy településen, a dzsizje-köteles adóegységek átlagszáma 5, földesúri kapuadót még kevesebben adtak, helységenként 3,2 háztartásfő; persze e rendkívül alacsony értékekbe a legelső összeírások tökéletlensége is nagyban belejátszott. A tizedköteles mezőgazdasági termények köre szegényes, a lakosok elsősorban állattartók. Csak tíz faluban nem jegyeztek be juhosgazdát, a többi 73-ban összesen 150-et 8619 birkával, egy juhosgazda tehát átlag 57,5 állatot birtokolt, az összes tizedbárány száma pedig 668 - ez bizony egy állattartó népességnél szegénységről árulkodik. (Összehasonlításul: ugyanebben az évben a hatvani náhijében, ahol a síkság és a hegyvidék találkozásában a fő termelési ág a gabonatermesztés és a bortermelés volt, 102 lakott falut írtak össze, pontosan egyharmadukban, 34-ben juhosgazdákat és báránytizedet; a 34 faluban 66 gazda 9856 juhot birtokolt, egy gazda nyája átlagosan 150 állatból állt; a tizedbárányok száma 757.16 2 Lehet, hogy e két korai összeírás még tökéletlenül vette számba az állatállományt, az összehasonlítás azonban helytálló, hiszen egyidejűleg tökéletlenek.) A titeli náhije a bácsinál konszolidáltabb képet mutat, azt a benyomást kelti, hogy itt a betelepedés korábban kezdődött, a népesség az összeírás idejére megállapodóban volt. Virágzó élettel itt sem találkozunk, de a falvak nagyobbak: egyben-egyben átlagosan 16 családfőt regisztráltak, a dzsizje-köteles háztartások átlagszáma 11,7, a kapuké 6,7. Itt öt faluban nem jegyeztek be juhosgazdát, a többi 22-ben 58-at, akik 4840 állatot birtokoltak, fejenkénti átlagban 83,5-et; a tizedbárányok száma 317. A betelepedő délszlávok szervezete még nagyon halovány. Mindkét náhijében összeírtak egy-egy olyan lakost, aki „szultáni diplomával kinevezett szpáhi" (szípahi ba berat). A bácsi náhije keresztény szpáhija Csép falu első embere, Vukan szegedi összeírással egy időben készült, azzal egy füzetbe kötött hatvani összeírást Fekete Lajos 1550-re datálta (A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása. Jászberény 1968.); a korábbi keletkezésre Szakály Ferenc hívta fel a figyelmet a gyöngyösi névsorok összevetése során: néhány olyan polgárnak, aki a török összeírásban még maga szerepel, az 1548-as dézsmajegyzékekbe már az özvegye került be; ugyanez az eredmény születik, ha más települések névsorait hasonlítjuk össze (a magyar névsorok kiadása: Dézsmajegyzékek. I. Heves- és Külső-Szolnok vármegye 1548. Eger 1981.). Ez valószínűsíti azt, hogy a szegedi és a hatvani szandzsákot a budaival egyszerre, 1546-ban írták össze először. 161 Kiadásuk: Va.sx Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből. Szeged 1979, 5-80. Uö: A kalocsai náhije 1548. évi török adóösszeírása. In: Cumania. VI. História. Kecskemét 1979, 7-62. Az 1546.évi datálás természetesen ezekre is vonatkozik. 162 Fekete, A hatvani szandzsák i.m. 11-64.
