Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1282 HEGYI KLÁRA azokban a ritka esetekben is keveredtek, amikor balkániak és magyarok laktak együtt: a Kolut városában összeírt Gáspár Ambrus a fiát Ivanisnak keresztelte, a nagyszontai Borbás Gál pedig Zsivkónak.15 4 Kiútnak kínálkozik az a sajnos kisszámú eset, amikor — nyilván ismeretlen apák esetében — az összeírt ember neve a keresztnevéből és az eflah/eflak=vlah szóból áll: ezektől a biztos vlahoktól reméltem megtudni néhány biztos vlah nevet. Jovan/Ioan (melyik?), Vuk, Mircsa, Gyuro, Rajkó, Miobrad eflakok: ők is csak a nevek átvételét, kölcsönös használatát mutatják. Nagyon ritkák a tiszta román nevek, mint az Avram Ion, Petre Barbul, Klisoara Barbul, Drakula Bogdan vagy Bogdan Petre.155 A szegedi szandzsák déli felét megszálló balkániak szétválogatásához a vlah jogállás figyelése sem segít hozzá, mert ekkor az itt nem létezett. A katonaparasztokat nem vlah jogokkal ruházták fel, hanem annál is szabadabb müszellemeknek jelölték ki őket. Vlah mivoltuk egyetlen áruló jele az, hogy amikor katonai századba szervezték őket, nevük harami lett, amely, mint láttuk, mindenekelőtt a vlahok terminusa volt. Vlah falvak meglétéről vall egy magyar nyelvű török forrás is; értékeléséhez tudnunk kell, hogy a magyarok — a török szolgálatban álló íródeákok is — általában megkülönböztették a rácokat és az oláhnak nevezett vlahokat,15 6 és a két népnevet elég következetesen használták. 1576-ban Szokollu Musztafa budai pasa az ellen tiltakozott, hogy az egriek a bácsi tartományban „valami oláh falukra reá möntenek".15 7 Mindebből az az óvatos végeredmény szűrhető le, hogy a Duna-Tisza köze déli végét ellepő, kevert etnikumú balkáni népességben — éppen úgy, ahogy a várkatonák között is — nagy vlah tömeg gyanítható, tagjai azonban nem vlah jogon, vlah közösségekben katonáskodtak. A jövevények időben elsőként a Bácskát15 8 árasztották el. Szulejmán 1521-es, 1526-os és 1529-es hadjáratai, Mohács után Cserni Jován tizenötezres seregének pusztításai15 9 kisöpörték innen a magyar lakosságot, amelynek helyét balkániak foglalták el. A „kisöprés" az első török összeírás idejéig, 1546-ig bevégeztetett, a tömeges betelepedés 1560-ig tartott, a lelassult, de folyamatos bevándorlás, az el- és visszaköltözés soha nem állt meg. 1546-ban a szegedi szandzsák két legdélibb kerülete, a bácsi náhije 83 és a titeli 27 lakott helysége16 0 közül mind-154 Ua. 105-106. 155 ÖNB Mxt 591, 40, 42, 45^6. 156 Tassy Gáspár, a nádor megbízottja az 1628. évi béketárgyalásokon világosan meghatározta a különbséget: az oláhság „nagy sokasággal kijüvén a török alól, egy nagy pusztaságon telepedtek meg Tótországban (=Szlavóniában), azért nevezik őket oláhoknak mostan is, és nem magyarnak, sem rácznak." Esterházy Miklós szerint pedig „Oláhokon a tótországi oláhokat értettük és értjük, mert ráczoknak híjjuk mi a többit..." Mindkettőt idézi Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Budapest 1981, 167. 157 Takáts Sándor - Eckhart Ferenc - Szekß Gyula: A budai basák magyar nyelvű levelezése. Budapest 1915, 106. 158 A Bácska földrajzi név törökkori használatát maguk a török összeírások engedik meg; érdekes módon a legkorábbi török összeírások a Bács köré szervezett közigazgatási kerületet következetesen „Bácska megye" náhijének nevezik, a későbbiek már bácsinak. 159 Szakály Ferenc: Honkeresők (Megjegyzések Cserni Jován hadáról). Történelmi Szemle 21(1979):2, 229. 160 Összeírásuk: Branislav Djurdjev - Olga Zirojeuic: Obsirni defter segedinskog sandzaka. Mesovite gradje 17-18(1988), 7-57. A szerzők a datálatlan összeírást 1545 és 1548 közé tették. Valószínű dátuma azonban 1546, azaz Csandarlizáde Halil bég első deftereinek sorába tartozik. A
