Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1278 HEGYI KLÁRA elfoglalását13 2 és különösen az 1547-ben öt évre szóló békekötést követő években ezen a tájon nem folytak komoly harcok, a müszellemek békében élvezhették adómentességüket. Az az elképzelés sem igazolódott, hogy mondjuk a népes Nagyváty lakóinak többségét adó negyvennégy müszellem mindegyre lóra pattan, és három papja áldásával, négy deákja vezetésével ráront Szigetvárra. Fél évtized elteltével a rendszer halódott. Az első összeírás 90 falvával szemben most csak 59-ben regisztráltak müszellemeket, akiknek száma a korábbi 543-ról 191-re csökkent, müszellem-rája pedig már egyáltalán nem akadt bennük. Az 59 falu most is a két sarló-alakú sávba rendeződött, de a fél évtizeddel korábbi állapothoz képest foghíjasabban követte a határt. Az első sarlót most 46 falu alkotta,13 3 amelyek Szentmártont már csak délről védték, Szentlőrinc nyugati előterében most is sűrű tömegben sorakoztak, a Siklós felé hajló keleti szélen pedig erősen megritkultak. A második, görösgáli falusávba 13 helység tartozott.134 Elhelyezkedése nem változott, sűrűsége azonban a múlté, a Dráva partjára kanyarodó vége szinte elenyészett. Míg 1545-1546-ban egy faluban átlagosan hat müszellemet írtak össze, öthat évvel később háromnál alig többet. Az első időpontban Nagyvátyon, Ökördiben, Szörényben, Botykán és Nemesterecsőn élt a legtöbb, a fogyás ezekben a falvakban a következőképpen alakult: Nagyváty, 1545-1546-ban 67 családos lakosból 44 müszellem, öt év múlva 70 családosból 13 müszellem; Ökördi, 38 családosból 36 müszellem, illetve 53-ból 23; Szörény, 38 családosból 25 müszellem, illetve 39-ből 2; Botyka, 42 családosból 18 müszellem, illetve 46-ból egy; Nemesterecső, 33 családosból 17 müszellem, illetve 29-ből egy. Az arányok leginkább Szenterzsébeten emlékeztettek a hajdanira, itt az első időpontban 39 családos lakosból 15-en voltak müszellemek, a másodikban 41-ből 9-en.13 5 Az 59 faluból 20-ban már csak egy, 15-ben két müszellem élt. A szervezet gyors összeroppanását biztosan nem a müszellemek tömeges kihalása vagy elköltözése okozta. A népesség a helyén maradt, még a terület legszélső, Görösgáltól a Dráváig fekvő falvaiban is. Nemeskén, amely Görösgál déli szomszédja volt, 1545-1546-ban 22 családos lakosból 13-an voltak müszellemek. Közülük tizenketten hat év múlva is a faluban éltek, de már csak hárman maradtak meg katonaparasztnak, a többi nyolc szabályos adófizető.13 6 Délebbre Zádor 30 családfőjéből az első időpontban 10 müszellemet írtak össze, akik közül hárman fél évtized múltán is azok, és egészültek ki egy régen is ott lakó társukkal, 132 Dávid Géza·. A Simontornyai szandzsák a 16. században. Budapest 1982, 9-10. 133 Farkasfalva, Lukafalva, Szabács, Egri, Nemesterecső, Végág, Lapsi, Ibafalva, Hetfehel, Begör, Dinnyeberki, Szenterzsébet, Kispeterd, Nagyváty, Botyka, Bogát, Girótfalva, Szegedi, Kápolnáspeterd, Ábránfalva, Peszéri, Petrefalva, Menti(?)/Németi Szentmihály, Bolhafalva, Bodorfalva, Kiscserdi, Dancsháza, Csefalva, Szentdienös, Katátfalva, Kisszentgál, Borsodharaszti, Szentiván, Rugas, Gerde, Poklostó, Vidosfalva, Radosfalva, Monyarós, Csoboka, Dalmás/Damalés, Kistelek, Batamindszent, Szemel, Kisócsár és Felpós. 134 Kálmán, Artesház, Nemeske, Szörény, Zádor, Büdösfalva/Bödöcsfalva, Mánokfalu/Jánosfalva, Bogdás, Ökördi,, Kisvertike, Nádmellék, Szelcsán és Tótvejti. 135 A falvak fenti sorrendjében a defterek következő lapjain: 1545-1546-ban Tapu 441, 37-38, 133, 144, 39-40, 49, 47-48. 1550-1552-ben Tapu 443, 51-52, Tapu 646, 66, 3, Tapu 443, 52-53, 63, 61-62. 136 Tapu 441, 144, Tapu 646, 4.
