Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
KATONAPARASZTOK A BUDAI VILAJET DÉLI SZANDZSÁKJAIBAN 1279 aki korábban adófizető volt; az eredeti müszellemek hét fős maradéka egy ember híján 1552-ben is a falu lakosa, de már nem katonáskodó.13 7 Kisvertike, már a Drávához közel, 1545-ben 9 családfővel, köztük 4 müszellemmel került be az öszszeírásba; hat év múlva mind a négyen megvoltak, de már csak ketten müszellemek.13 8 Nádmelléket 1545-ben öt müszellem és egyikük nőtlen fia lakta, a falu minden adótól mentes volt; 1552-ben három régi müszellem még megvan, kettő helyett azonos vezetéknevú rokonát írták össze adófizetőként: a szolgálat családokon belüli öröklése sem vált be.13 9 Ahogy a szabadosak száma csökkent, úgy növekedett a falvakból befolyó állami és földesúri jövedelem. Míg 1545-1546-ban a 90 müszellemes falu 19.700 akcse állami dzsizje-bevételt és 98.409 akcse földesúri jövedelmet hozott, addig 1550-1552-ben a megmaradt 59 falu 20.050 akcse dzsizjét és 122.120 akcse földesúri bevételt, mert ekkor e falvak 1203 családfőjének már csak a 16 százaléka volt adómentes katonaparaszt (szemben a kezdeti bő egyharmados részesedéssel). Források hiányában nem tudjuk nyomon kísérni, hogy a következő két évtizedben a müszellemek fogyása milyen ütemben folytatódott, csak a végeredmény mérhető fel. A pécsi szandzsák 1570 körül készült összeírásában14 0 csak három helyen bukkanunk müszellemekre: Szentgálon kettőre, Szentmártonban szintén kettőre, Siklóson egyre, összesen tehát ötre, akik közül hárman városi lakosok voltak. Végül az 1579. évi adóösszeírás14 1 idejére egy szál sem maradt. A magyarok lakta Baranyában a balkáni katonaparaszti szolgálatra csak az a néhány falu emlékeztetett, amelyet az 1550-es évtized elején is, az 1570-es években is várjavításra köteleztek. A határvédelemben és támadó csapatokban katonáskodó, szabados magyar parasztok szervezete, ez a helyszíntől és annak népességétől idegen intézmény csődöt mondott, és megszűnt létezni. Pedig egy balkáni hatékonysággal működő katonaparaszti szervezetre továbbra is szükség lett volna. Igaz, Baranya nyugati határán és Somogyban kiépült a török várak hálózata. Az 1550-es években átmenetileg őrség került Szentlőrincre, Szentmártonba, Selénybe - korábban, amikor még erődítetlenek voltak, őket ölelték körül a müszellemek falvai. 1566-tól erős várak, Szigetvár, Babócsa, Berzence védték a határt, amelyeket hamarosan a Dráva parti Barcson emelt palánkvár egészített ki, az 1570-es években pedig Segesdre és Szőcsénybe kerültek török katonák.14 2 A délnyugat-dunántúli várhálózat a hódoltság egyik legerősebb védelmi övezete lett. Az 1566-ig Szigetvárról, ennek eleste után Kanizsáról a hódoltságba dúlni és adóztatni járó magyar végváriak útját azonban még ez a várhálózat sem tudta elállni, mi haszna lehetett itt magyar katonaparasztoknak? 1560 kora nyarán a szigetvári katonák a Duna-Tisza közén Zombor városában gyújtogattak, a nyár végén a mohácsi szandzsákban a szentmártoni náhije falvain ütöttek rajta, télen átkeltek a Dráván és a 137 Tapu 441, 143, Tapu 646, 3. 138 Tapu 441, 132, Tapu 646, 64. 139 Tapu 441, 134, Tapu 646, 67. 140 BOA Tapu 1012. Káldy-Nagy Gyula gyűjtése és datálása. A három müszellemes helység a defter 40., 101. és 133. oldalain. 141 BOA Tapu 585. Káldy-Nagy Gyula gyűjtése. 142 A Délkelet-Dunántúl török várairól részletesebben Hegyi Klára: Pécs török katonasága. In: Tanulmányok Pécs Történetéből. 7. Pécs a törökkorban. Szerkesztette: Szakály Ferenc. Pécs 1999, 92-93.
