Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255

1264 HEGYI KLÁRA A szláv vojnuk (akkori és mai formája a bolgárban és a szerbben-horvátban vojnik) szó harcost, katonát jelent, és jelentett akkor is, amikor a törökök megismerték és átvették. Azokat a többnyire előkelő származású szlávokat jelölték vele, akik elfogadták az oszmán uralmat, és katonai szolgálatot vállaltak benne; cserében kisebb részük keresztényként tímáros szpáhi lett, többségük megmaradt régi földjén, amely a török rendszerben adómentes, a gyakorlatban öröklődő telekké, bastinává változott. A vojnukoknak ez a „nemesi" rétege az oszmánok tényleges katonája, harcosa — vojnukja — lett, a „vértes'' vojnukok fő foglalkozása biztosan a harc volt (1516-ban csak az aladzsahiszári, azaz kruseváci szandzsákban ezer ilyet tartottak nyilván6

0

). Immár oszmán katonai testületüket valószínűleg 1376-ban szervezték meg (és 1878-ban számolták fel).6

1

A szervezet másik alkotóelemét privilegizált parasztok adták. Kezdetben még ők is valóságos katonai feladatokat kaptak főleg az éppen aktuális határvidékeken, később szolgálataik differenciálódtak.6

2

Többségük bolgár volt, ők — közel lakván Edirnéhez és Isztambulhoz — a szultáni istállók állatait gondozták: kaszálták a kincstári kezelésben tartott réteket, szárították és a kijelölt helyekre szállították a szénát, ellátták a lovakat és a kisebb számú más állatot, tevéket, öszvéreket stb. Szultáni parancsok rendelték őket meghatározott napra a fővárosba, ahol lóval és a „szükséges eszközökkel", feltehetően kaszával kellett jelentkezniük.6

3

A félsziget többi táján, Boszniában, Macedóniában, Tesszáliában, Albániában, Hercegovinában, Észak-Szerbiában és a Dráva-Száva közén kevesebb parasztot emeltek vojnuk-státuszba, ők azonban „katonásabbak" maradtak, a határokat és a belső rendet védték. Bosznia 1516. évi törvénykönyve több várat és várost sorol fel, és meghatározza, hogy a városokban húsz, a várakban ötven vojnuk telepedjék le, bíijon házat bennük, s ott „a határvidéken álló várakra vigyázzon".64

De ez a katonáskodó réteg sem szabadult meg a segédszolgálatoktól, hadjáratokban az ő feladata volt a sereg állatainak gondozása6

5

(s hogy a dolog kicsit zavarosabb legyen, dzselebekkel öszszetéveszthető vojnukok is felbukkannak a forrásokban, olyanok, akik juhot tenyésztettek és szolgáltattak be6

6

). A saját bégek alá rendelt vojnukok többezres tömeget alkottak, a 16. század elején a Balkánra számított 832.707 keresztény egy százaléka, 7.851 élvezett vojnuk-stástuszt.6

7

Szervezeti egységeik, odzsakjaik három-öt emberből — leggyakrabban háromból — álltak, akik közül egymást váltva egy volt köteles szolgálatra jelentkezni. A kihalt vagy kiöregedett vojnuk helyére közeli hozzátartozója, fia, veje, unokaöccse került, ő vette át a család használatában álló, adómentes földet is; elvben csak szükségben, ha nem akadt rokon, léphetett az örökébe külső pályázó. Szervezetük fenntartására a hivatalok nagy 60

Halil Inalcik: Fatih devri üzerinde tetkikler ve vesikalar. I. Ankara 1987 (második kiadás), 157, 175. 61

Yavuz Ercan: Osmanli Imparatorlugunda Bulgarlar ve voynuklar. Ankara 1986, 1-8. 62

Inalcik, Fatih devri i.m. 175-176. 63

Cuetkova, Les institutions ottomanes i.m. 64. Kiel, Art and Society i.m. 76. A kasza vitatott: Ercan i.m. 23. 64

Akgündüz i.m. Ill, 378. 65 Ercan, Osmanh Imparatorlugunda Bulgarlar i.m. 27-29. 66 Grozdanova - Andreev, Dzselepite i.m. 21-23. 67 Barkan, Essai sur les données statistiques i.m. 32, 34.