Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
KATONAPARASZTOK A BUDAI VILAJET DÉLI SZANDZSÁKJAIBAN 1265 gondot fordítottak, nemcsak a már szolgálatban állókat, hanem a lehetséges utódokat (zevaid) is külön jegyzékekben tartották számon. Ez utóbbiak száma meglepően magas, 1491-ben az egész Balkán-félszigeten 16.533 adózó egységüket (háne) tartották nyilván.6 8 1548-ból fennmaradt a szultáni istállókban szolgáló bulgáriai vojnukok jegyzéke,6 9 amelynek első valahány lapja sajnos elveszett, de csonkaságában is kiválóan alkalmas arra, hogy a vojnukok — és rajtuk keresztül a többi, logikájában hasonló — katonaparaszti testület működését közelebbről megvizsgáljuk. A vojnukok, akik Bulgáriában csak maguk által lakott falvakban is, de a közönséges rájával keveredve is éltek,7 0 három, a szilisztrai kerületben négy fős egységeket, odzsakokat alkottak, amelyekben az éppen szolgálatra soros tagot írták be vojnuknak, az otthon maradókat jamakoknak, de természetesen valamennyien vojnukok voltak. Számuk a csonka listán 4.065 fő (1340 vojnuk és 2725 jamak). Az olvasó első élménye a lista mind formai, mind tartalmi gondossága. Nem találunk benne olyan embert, akinek az apai neve vagy a lakóhelye hiányoznék, gyerekjáték volt a számon tartottak azonosítása; a kerekítve négyezer vojnukból 19 olyan akadt, akiről a szemle során derült ki, hogy korábban két odzsakba is bejegyezték, kettőről pedig az, hogy birtokosok adófizető rájája (ez mindössze fél százalékos adminisztrációs hiba egy olyan paraszti népességben, amely valamilyen mértékig mozgásban volt), most a hibát 21 új vojnuk felvételével korrigálták; a 4065 vojnuk-helyből összesen kettő állt üresen, mert gazdáik éppen akkor haltak meg, egyen kiöregedett ember várta utódát, három odzsakban pedig csak egy jamak árválkodott kettő helyett: ebben merül ki az összes rendetlenség. Tiszteletre méltó pontossággal jegyezték be viszont az összes cserét, megjelölték az okukat is (ez csak tizenegy esetben maradt el), bejegyezték, ha volt, a vojnuk rangját és állását: pap, elöljáró, jövevény, vándor stb. A lista stabil, jól működő szervezetet mutat, amelyben erős volt ugyan a mozgás, a cserélődés, ezt azonban a rövid életkor okozta. A 4065 vojnukból 1008 (azaz éppen az összeírtak egynegyede) került be a listába frissen beállt emberként, és 997 esetben tudjuk, hogy elődje miért vált ki a testületből. A 997 új vojnuknak a 84 százaléka (835 fő) kihalt vagy kiöregedett, beteg, megnyomorodott, megvakult elődöt váltott fel (kevesen érték meg az obsitos kort, a többség, 770 vojnuk meghalt), 2 százaléka az adminisztrációs hibák kijavításának köszönhette felvételét. Csak a maradék 14 százalék állt be olyanok helyére, akik elszöktek, vagy „nem voltak jelen". A 141 odébbálló jó része biztosan legényember volt (ha csak nem tippelünk arra, hogy egész családok menekültek a privilegizált helyzetből és az adómentes telektől), mindössze két, családját odahagyó vojnuk-apa akadt, akinek a helyére a fia került. A stabil rendszer szabályai egy ponton nem működtek, nem működhettek: az utánpótlást nem sikerült a a szűk családokon belül biztosítani. Az 1008 megüresedett helyből csak 395-re jutott közeli családtag, 332-re fiú, 52-re testvér és 11-re vő. 613 új vojnuk kívülről jöttnek látszik, bár az unokatestvéri és unokaöccsi rokonságot az írnok nem jegyezte. 68 Todorov - Velkou, Situation démographique i.m. 89-91, 245-246. 69 Izvori za bölgarszkata isztorija (Fontes turcici históriáé bulagicae) XX, Turszki izvori za bölgarszkata isztorija V Szerkesztette és kommentálta Bisztra Cvetkova. Szófia 1974, 39-133.
