Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Marczali Henrik: Emlékeim (Ism.: Ugrai János) V/1245

TÖRTÉNETI IRODALOM 1245 némi fenntartásról tanúskodnak. Az OHB többi tagjával a személyes kapcsolat nem dokumentálható. Ami pedig Csánynak a Szemere-kormány tagjaihoz való viszonyát illetik, a Bevezetés csak a Vukovics Sebő igazságügy-miniszterrel való kapcsolatot minősíti úgy, hogy az bizalmasnak mondható. Az iratok igazi jelentősége természetesen nem az, hogy segítenek meghatározni Csány László helyét a kor vezető politikai szereplői között, hanem azok dokumentáló ereje, amivel írójuk — akár jelentésről, akár rendelkezésről van szó — cselekvő szemtanúként tájékoztatja az utókort 1848/49-es számos fontos eseményről. így olvashatjuk augusztus végi - szeptember eleji aggódó jelentéseit a minden pillanatban bekövetkezhető horvát támadásról, szeptember közepén beszámolóját Teleki Ádám vezérőrnagy árulással felérő magatartásáról és emiatt foganatosított védelmi intézkedésekről, vagy utolsó Batthyányhoz intézett jelentését a pákozdi csata előtt, amelyben arról tudósított, hogy a seregben elégedetlenség mutatkozik az állandó hátrálás miatt. Tőle értesülünk októberben az osztrák határon állomásozó magyar sereg hangulatáról és mozgásáról, a novemberi Pozsonyban foganatosított védelmi intézkedéseiről, a Görgeivel kialakuló együttműködésről, majd a december közepén megindult visszavonulásról, amelynek Győrből és Bicskéről kelt jelentései után Csány december 31-én este tízkor Promontorról (Budafokról) értesítette Kossuthot, hogy másnap reggel a fővárosba indul. 1849. január 1-4. között Csány mint a főváros teljhatalmú kormánybiztosa intézkedett, majd az osztrák megszállás előtt megtéve még a megmentendő készletek elszállítására a szükséges intézkedéseket, maga is Debrecenbe távozott. 1849. január 31-től Csány Kolozsvár székhellyel kezdte meg erdélyi teljhatalmú kormánybiztosi tevékenységét, amelynek irataiból az ottani polgári igazgatás és hadműveleti tevékenység nehézségeiről, s a kormánybiztos és Bem tábornok konfliktusoktól sem mentes együttműködéséről értesülünk. Miniszteri tevékenységének június elején Pesten töltött öt hete alatt a vasúti és hajóközlekedés, valamint a postaszolgálat megjavításán fáradozott, az ő gondja volt azon hadifoglyok elhelyezése és ellátása, akiket a leendő vasútvonalak földmunkáinál alkalmaztak. Miként január elején, július 4-ike után is Csányra maradt a főváros kiürítésének gondja, amelynek kapcsán július 9-én kelt utolsó hirdetménye. Ezekben a hetekben Csány fontos feladatokat látott el, de a jelek szerint nem vett közvetlenül részt az ország sorsát meghatározó döntésekben. Miniszterként irott utolsó levelében Aradon augusztus 11-én benyújtotta lemondását Kossuth kormányzóelnöknek és felszólította: adja át a főhatalmat Görgeinek. Ugyanekkor Vukovics Sebő igazságügyminiszterrel és Aulich Lajos hadügyminiszterrel közös levélben ugyanezt sürgették Kossuthtól. Ezzel fejeződött be Csány László főkormánybiztosi és miniszteri tevékenysége, amelynek gondosan kezelt szövegeivel, helyenként kisebb tanulmányokkal felérő tájékoztató jegyzeteivel méltó emléket állított Hermann Róbert. Urbán Aladár Marczali Henrik EMLÉKEIM Az utószót írta és az idegen szövegeket fordította: Gunst Péter Budapest, 2000. Múlt és Jövő Kiadó. 345 o. A pályájára 1929-ben a Nyugat hasábjain folytatásokban visszaemlékező Marczali Henrik nevéhez a magyar történettudomány addigi legjelentősebb eredményei fűződnek. Műveltsége, sokoldalú történeti érdeklődése és munkabírása kiemelte elődei és kortársai közül, s ezek révén az utókor történészeinek példaképévé is vált, vagy válhatott volna. Legfontosabb munkái máig mértékadóak és helytállóak, sőt, van olyan monumentális alkotása (elsősorban II. József-monográfiájára gondolunk), amelyet követői máig nem szárnyaltak túl. A múlt században is, manapság is ritkaságnak számít a munkásságára oly jellemző, több korszakot — szinte egész történelmünket — átfogó, a magyar és az egyetemes történelmet összehasonlítóan vizsgáló, páratlanul széles levéltári kutatásra épülő tudományos tevékenység. Ráadásul aktív ténykedése egy politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális változásokban egyaránt bővelkedő korszakra, a dualizmus idejére esett. Ezek alapján talán nem érdektelen megismerkedni részletes, élvezetes stílusban előadott önéletírásával. A visszaemlékezés epizódjai három nagyobb téma, magánélete, tudományos működése és közéleti szerepvállalása köré sorolhatóak. Hétköznapi életéről viszonylag keveset szól, a családjáról szóló fejezet zárójelbe tett alcíme („Kit nem érdekel, ne olvassa." 144. o.) érzékelteti is, hogy nem elsősorban privát érzelmeit szeretné megosztani a nagyközönséggel. Ennek ellenére a figyelmes