Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 (Ism.: Urbán Madár) V/1243

1244 TÖRTÉNETI IRODALOM intézett jelentések képezik. Ezek természetesen az Országos Levéltár anyagából kerültek ki, de található a gyűjteményben olyan irat, amely a Hadtörténelmi Levéltárnak vagy a Széchenyi Könyvtár Kézirattárának gyűjteményéből származik. A sajtó alá rendező bécsi kutatásainak eredményeként a Kriegsarchiv különböző állagaiban őrzött iratokat is találhatunk a kötetben. Az eredeti okmányokat a kötet kiegészíti az egyes megyék levéltáraiban Csány-levelekkel, illetve a különböző gyűjteményekben található, a.kormánybiztos által kibocsájtott nyomtatott rendeletekkel és hirdetményekkel. Végül mindezek mellett megtaláljuk a gyűjteményben az Országos Levéltárban található Csány-iratok között őrzött fogalmazványok egy részének a szövegét is. Ezek közlésével azonban Hermann óvatosan bánt, mert az a tapasztalata, hogy a fogalmazványok és az előkerült tisztázatok szövege gyakorta jelentősen eltér az előkerült eredeti (elküldött) tisztázattól. Mivel a jelen publikációhoz csak Sopron, Győr és Zala megyék levéltárait vizsgálta át, ezért az 1849 januárjáig terjedő időszakból elképzelhetőnek tartja, hogy a Csány működése által érintett megyék és városok iratai között akár 250-300 nem publikált Csány-levél található. LTgyanakkor a levélfogalmazványok közül besorolta a kiadványba mindazokat a levélfogalmazványokat, amelyek katonai egységekhez vagy hatóságokhoz szólnak, mivel azok előkerülésére valójában nem lehet számolni. Hiányoznak a gyűjteményből Csány erdélyi országos biztosi működése során keletkezett leveleinek, rendeleteinek és fogalmazványainak csak másolatban ismert szövegei is. Forrásbázisáról és annak fogyatékosságáról beszámolva a sajtó alá rendező ezért megállapítja: „így kötetünk a teljes 1848-49-es Csány-irathagyatéknak jó esetben egyharmadát, rosszabb esetben egynegyedét vagy egyötödét tartalmazza." (13. o.) Eme óvatos fogalmazás ellenére az ismertetett kiadvány 697 dokumentumot tartalmaz Csány 1848. március 15-én gróf Batthyány Károlyhoz címzett levelétől 1849. október 9-én Csorba Sándorhoz intézett búcsúleveléig. Ebből mintegy 500 darab a Dráva-vonalon, illetve a feldunai hadsereg mellett tevékenykedve keletkezett, 150 erdélyi működésével függ össze, míg a maradék — három, a letartóztatása után írott levelet leszámítva — miniszteri tevékenységének eredménye. Ezeket az iratokat Hermann Róbert a téma hatalmas irodalmának és forrásainak alapos ismeretében nemcsak informatív magyarázó lábjegyzetekkel látta el, ahol szükségesnek tűnt, vagy az irat bevezetéseként annak előzményeit, vagy az irat végén annak következményeit is közölte. Mivel Csány kormánybiztosi tevékenységével már a 19. század utolsó évtizedeitől foglalkoztak, számos levelét vagy rendeletét publikálták. A korábbi közléseket a kötet minden egyes irat esetében regisztrálja, egészen az utolsó pillanatig, 1998-ig. Az olvasó tájékozódását segíti a forrás és irodalomjegyzék, valamint a név- és tárgymutató. Ez utóbbi érdekessége, hogy a mutató elején külön szerepelnek a különböző katonai egységek, amelyek megkönnyítik a hadtörténelemmel foglalkozók munkáját. Történeti irodalmunk rendelkezik Csány László 1848/49-es tevékenységével foglalkozó gyűjteményes tanulmánykötettel. (Kossuth kormánybiztosa, Csány László. 1790-1848. Zalai Gyűjtemény 30. Zalaegerszeg 1990.) Ez szükségszerűen érinti Csánynak — akit saját szavai szerint „a tényezők közé helyeze a sors" — a polgári és katonai vezetőkkel való kapcsolatát. Ennek ellenére igen érdekes és hasznos, hogy a Bevezetés a publikálásra szánt iratok fényében áttekinti ezt a kérdést. Eszerint — állapítja meg Hermann Róbert — a biztosnak Batthyány miniszterelnökkel korrekt, hivatalos kapcsolata volt, míg Kossuthhoz kétségtelenül barátság fűzte, s kettejük kapcsolata 1848 októberétől vált rendszeressé. Görgeivel a jóviszony lassan alakult ki, mert kapcsolatuk összeütközéssel kezdődött amiatt, hogy az új fővezér november elején kísérletet tett arra, hogy századosig egymaga — tehát a kormánybiztos hozzájárulása nélkül — nevezhesse ki a tiszteket. Ismeretes, hogy az OHB Csánynak adott igazat. (A Bevezetés megemlíti, hogy Csány legtöbb, Görgeihez intézett átiratából, amelyek száma meghaladja a százat, alig húsz ismert. 16. o.) Biztosként Szemere Bertalan belügyminiszterhez Csány számos jelentést intézett, de a Batthyány-kormány lemondása után nincs nyoma annak, hogy közöttük valamiféle kapcsolat létezett. Mészáros Lázárt Csány valószínűleg már katonai szolgálata idején megismerte, s ez lehet magyarázata kétségtelenül baráti viszonyuknak, amelyet Mészáros Lázárnak a levelei tükröznek. A Batthyánykormány tagjai közül Csány rendszeres hivatalos levelezési kapcsolatban állott Klauzál Gáborral, míg Eötvös Józsefhez csak két alkalommal intézett levelet. Reformkori kapcsolatuk ellenére érthetetlen módon nincsen nyoma Deák Ferenccel való kapcsolatának. Magától értetődően Csánynak semmiféle olyan feladata nem adódott, ami miatt Esterházy Pállal, a Bécsben tartózkodó miniszterrel kapcsolatba kellett volna, hogy lépjen. A Honvédelmi Bizottmány tagjai közül Csánynak jó véleménye volt Nyáry Pálról, ami feltehetően az 1848. március-április fővárosi együttműködésük idején alakult ki. Madarász Lászlóval Csány a reformkori tevékenység idején került kapcsolatba, az itt közölt két "levelet „Kedves Druszám!" megszólítással kezdi, de ezek a levelek — és egy későbbi Kj&sutbsak tett megjegyzése —