Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Batthyány Lajos reformkori beszédei; levelei; írásai (Ism.: Urbán Aladár) V/1240

1242 TÖRTÉNETI IRODALOM A Telekihez intézett levelek kifejezetten barátiak, magánéleti intimitás és politika keveredik bennük. Alkalmasak arra, hogy megítéljük: 1847-re milyen elfogadható magyarsággal fogalmazta meg Batthyány rögtönözve írott leveleit. A magánlevelek száma egyébként nem azért ilyen csekély, mert sok elkallódott, vagy lappang. Batthyány tudtunkkal valóban ritkán levelezett. Mint Jászay Pál, volt miniszterelnöki titkára mondta az osztrákoknak: a gróf nem szeretett írni. A kötet befejező dokumentumai a már említett levelek és körlevelek mellett tartalmazzák Batthyánynak az 1847/48-as országgyűlésen 1848 márciusáig elhangzott hozzászólásait. Ezek között figyelemre méltó a felirati vita kapcsán kifejtett nézete, miszerint az országgyűlés megnyitásakor elhangzott királyi előterjesztésre nem „középkori bókokkal" kell reagálni, vagyis nem csak ezt vegyék át a brit parlamenttől, hanem „az adresse feletti tanácskozás" fejezze ki azt, „hogyan ítéli meg a nemzet képviselősége a kormányát és kormányzóit". Ő személy szerint panaszt kíván emelni mind a kormányzási mód, mind a kormányférfiak ellen. „A mód vagy systema ellen annyiban — folytatta Batthyány —, amennyiben az 1790:10. törvénycikk keletkezte óta soha de soha valósággá nem vált". (186. o.) Az 1847 december közepén a cenzúra kérdésében a konzervatív főrendek azzal érveltek, hogy törvény nem tiltja a kormány eljárását, így az nem törvénytelen, csak törvényen kívüli. Batthyány válasza az volt, hogy a közjog értelmében ilyen különbségtételnek nincs értelme, mert a kormány eljárása mindenképpen alkotmányellenes. Majd újabb hozzászólásában a korszerű szerződés-elméletre hivatkozva kijelentette, hogy a nemzet természet szerinti hatalmának csak egy részét ruházta a végrehajtó hatalomra. „Ennek következtében — folytatta a gróf — azt mondom, hogy ott, hol tisztán és világosan kimutatni nem lehet, hogy a nemzet ez vagy amaz jogát átruházta a kormányra, azon jog természetesen most is a nemzet mellett megmaradt, s azt a nemzet el nem veszthette." (194. ο.) A márciusi fordulat előtt Batthyány utolsó érdemi felszólalása március 4-én hangzott el, amikor a nádor Bécsbe utazása miatt nem lehetett összehívni a felsőházat Kossuth felirati javaslatának megvitatására. Kijelentette: „Minden törvényhozó testületnek tagadhatatlan jogai közé tartozik, hogy a tanácskozási tárgyát és ülésének időpontját maga határozza el". A főrendi tábla — mondotta — sajátságos helyzetben van az európai civilizált népek között azzal, hogy „sem tanácskozási tárgyát nem tűzi ki, sem üléseinek napját és időpontját nem határozza meg". Ezért a jövőre nézve azt indítványozta, hogy „minden ülés végével szabattassék ki a jövő ülésnek napja". (216-217. ο.) A kötet utolsó dokumentuma az a levél, amelyet a bécsi forradalom hírére bekövetkezett országgyűlési fordulatról, s arról tájékoztatta március 14-én az Ellenzéki Kör elnökét, hogy aznap a felsőház egyhangúlag elfogadta a felirati javaslatot, s azt a kinevezett országos küldöttség másnap azzal a reménnyel viszi az uralkodóhoz, hogy „rövid órák múlva, önálló felelős nemzeti ministériummal térend vissza a törvényhozás termeibe". (212. o.) A kötet előszavában a sajtó alá rendező röviden tájékoztat Batthyány politikai, illetve közéleti tevékenységéről, annak fontosabb állomásairól és megnyilvánulásairól. Ennek szakmai fedezetét a két évvel korábban megjelent életrajz szolgáltatja. Molnár András jelen munkájának szakmai értékét a 105 irathoz készített 990 magyarázó jegyzet adja. Ezek feloldják Batthyány utalásait, amikor nem nevezi meg a személyt, akinek nyilatkozatára reagál, vagy természetesnek tartja, hogy a hallgatóság tudja, hogy hozzászólásának mi a tárgya. Erre szükség van akkor is, ha a gróf törvénycikkekre, vagy korábbi országgyűlési fejleményekre, esetleg hazai vagy külföldi politikai eseményekre, személyekre utal. A nagyszámú latin (és kevés német) idézet is magyarázatot igényel, miként a korban gyakran használt idegen, többnyire latin eredetű fogalmak. A szerző jelzi azt is, ha Batthyány hozzászólása olyan személy nyilatkozatához csatlakozik, akinek beszéde már korábban megjelent, mint Széchenyi, Eötvös József vagy Teleki László. (Ilyenkor azonban nem mindig jelzi azok érdemi mondanivalóját, amihez Batthyány csatlakozott.) Batthyány reformkori életrajza a kortársi tudósításokra és emlékezésekre, a gróf saját szavaira és leveleire, valamint a titkosrendőri jelentésekre támaszkodott. A jelen gyűjtemény segít, hogy a viták során ismerjük meg Batthyány politikai nézeteit, ennek kapcsán személyiségének karakterisztikus jegyeit és fogalmat alkothatunk jogi, történeti és politikai ismereteiről, logikájáról, vitamódszereiről. Hasznos vállalkozás volt Batthyány reformkori beszédeinek és írásainak publikálása. Urbán Aladár