Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 (Ism.: Urbán Madár) V/1243
TÖRTÉNETI IRODALOM 1243 CSÁNY LÁSZLÓ KORMÁNYBIZTOSI IRATAI 1848-1849 Sajtó alá rendezte Hermann Róbert. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1998. I-II. 432, 399 o. A forradalom és szabadságharc egyik legismertebb, kétségtelenül a legjelentősebb és legtovább szolgáló kormánybiztosa Csány László, a reformkori zalai ellenzék vezető alakja, 1849-ben a Szemere-kormány minisztere. Biztosi megbízatásának érdekessége, hogy a Batthyány-kormány által a Pozsonyban tartott április 12-iki minisztertanácson elsőként kinevezett biztosok között nem találjuk Csányi nevét, mégis ő volt az, aki 1848-ban — másodmagával — elsőként biztosi megbízást kapott. Ennek az a magyarázata, hogy Batthyány Lajos mint megbízott miniszterelnök kezdeményezésre a nádor által március 23-án jóváhagyott, Pesten működő Miniszteri Bizottmány (Klauzál Gábor, Szemere Bertalan és Pulszky Ferenc) április 10-én a Vas megyei zsidóellenes zavargások és egyéb nyugtalanságok miatt Csányt és Széli József Vas megyei első alispánt teljhatalmú biztosként küldte ki a rend helyreállítására az érintett és a szomszédos megyékbe. Ez a megbízatás természetesen érvényes volt a kormány hivatalba lépése után is. A fenyegető horvát mozgalmak miatt azután június 2-án Csányt a Dráva-vonal szervezésének országos biztosának nevezték ki. A Bevezetőben Hermann Róbert ismerteti Csány reformkori szerepét, 1847. évi Pestre költözését, részvételét az Ellenzéki Kör munkájában, szerepét az 1848 márciusi napokban, amelynek során beválasztották a kibővített Rendre Ügyelő Választmány tagjai közé. Ilyen minőségében a korabeli sajtó gyakran emlegeti szerepét, s a Miniszteri Bizottmány számára is magától értetődő volt, hogy mint ismert és helyismerettel rendelkező személyt a megyei alispán társaságában őt küldjék ki a Vas megyei zavargások lecsendesítésére. Mivel a dél-dunántúli megyékre teijedt ki megbízatása, május elejétől kezdve Csány rendszeresen tájékoztatta Szemere belügyminisztert, majd a miniszterelnököt is a Dráván túli illír mozgalmak veszélyességéről. Június 2-án kelt országos biztosi megbízását követően a 200-250 kilométer hosszú védvonalon kellett elhelyeznie a dunántúli megyék mozgósított nemzetőrségét, gondoskodni mind ezeknek, mind az időközben megérkezett sorkatonaságnak az ellátásáról. Csány fellépése eredményezte, hogy a várható horvát támadás esetére a sorkatonaság ellenállását megtiltó Ottinger vezérőrnagy augusztus közepén lemondott, s hogy Jellacic támadásának tényleges megindulásakor Teleki Ádám vezérőrnagy nem „vonult félre", hogy elkerülje az összeütközést. így a drávai sereg a kormánybiztos erélyes fellépése következtében Keszthelyen át elérte Veszprémet, illetve Székesfehérvárt, ahol erősítéseket és Moga altábornagy személyében új főparancsnokot kapott. Ez az időközben további sorkatonai alakulatokkal, honvédzászlóaljakkal és önkéntes nemzetőrökkel megerősített sereg állította meg Pákozdnál a horvát inváziós erőt, majd követte azt amikor a kudarc után Győrön át Bécs alá vonult. Parndorfnál Csány a határátlépést támogatta, majd a schwechati vereség után sokáig Pozsony székhellyel működött. Itt nemcsak közvetlenül a Görgei által vezetett feldunai hadsereg ügyeivel foglalkozott, hanem mint főkormánybiztos mind a sereghez (még István nádor kíséretében) rendelt, mind pedig a térség kormánybiztosait is utasította a védelemmel, illetve a sereg ellátásával kapcsolatos feladatokban. A fősereggel Győrön át Budára érkezett, de nem követte Görgeit, amikor az Lipótvár irányában, illetve a bányavárosok felé vonult. Kossuth 1849. január 29-én Csányt Erdélybe teljhatalmú országos biztosnak nevezte ki, s ezt a feladatot a Szemere-kormány közlekedési miniszteréül történt kinevezéséig, pontosan május 10-ig, kormánybiztosi hivatalának átadásáig látta el. A Bevezetés Csány 1849. október 10-én az Újépületnél végrehajtott halálos ítéletéről szólva, így összegezte a volt kormánybiztos és miniszter „bűnlajstromát": „1848 nyarán és őszén királyi biztosként megakadályozta a drávai hadtest felbomlását, eltávolította az ellenséges érzelmű tiszteket. Októberben kormánybiztosként, az osztrák határ átlépése mellett agitált, november-decemberben a feldunai hadsereg újjászervezésében játszott Görgeyvel egyenértékű szerepet. 1849. január végétől május elejéig erdélyi teljhatalmú országos biztosként Bem sikereinek egyik kovácsa volt, majd a Szemere-kormány közmunka- és közlekedésügyi minisztereként a hadiszállítások és a védelmi építkezések egyik irányítója volt." (5. o.) Az 1848/49. évi minisztériumok nagyértékű okmánygyűjteményéhez hozzácsatolták az időszak kormánybiztosainak fennmaradt iratait is. Ezek között a leggazdagabb a Csány László biztosi működése idején keletkezett okmányok gyűjteménye. Az ismertetett kiadvány anyagának többsége azonban nem ebből a gyűjteményből származik, mivel annak többségét a Csányhoz intézett miniszteri utasítások, tájékoztatások, vagy a megyei hatóságoktól érkezett jelentések adják. A kötet a Csánytól származó iratokat publikálja, így annak legfontosabb részét a kezdeti hónapokban Batthyányhoz, Szemeréhez vagy Kossuth Lajoshoz, a Honvédelmi Bizottmány idejében Kossuthhoz
