Századok – 2001
FIGYELŐ - Máthé-Shires László: A brit irodalom története a huszadik század végén V/1222
1228 FIGYELŐ és kínai vendégmunkások tömeges áttelepülése Afrikába és a karibi térségbe, illetve természetesen a transz-atlanti rabszolga-kereskedelem, annak ellenére, hogy ebben tevőleges brit részvétel a század harmincas éveitől kezdve megszűnt. Az informális birodalom kérdése talán az egyik érdekesebb probléma, lévén ezek a területek ténylegesen nem képezték részét a birodalomnak, ugyanakkor szinte egyöntetű a szerzők véleménye abban, hogy a brit befolyás akár jelentősebb is volt, mint bizonyos gyarmati területeken. Latin-Amerika, Kína, illetve a század végét megelőző afrikai brit jelenlét sorolható abba a kategóriába, ahol Nagy-Britannia jelentős befolyásra tett szert, elsődlegesen gazdasági okokra visszavezethetően, bár Kína esetében ez kiegészült a kínai munkaerő és az ópium összetett, ugyanakkor sokszor kétes értékű jelentőségével.2 5 A birodalmat mozgató és alakító ideológiai és technológia rendszerek képezik a következő nagyobb részt. Ezen belül az afrikai és atlanti brit jelenlétnek alapot adó humanitárius és rabszolgaság-ellenes mozgalmak bemutatására, illetve a misszionárius tevékenységek és az anglikán egyház birodalmi értelmezésére jut egy-egy fejezet. Az előbbi érdekessége, hogy szerzője, Andrew Porter, kiválóan ötvözi a Burke-i gyarmati értelmezést az Exeter Hall-i rabszolgaság ellenes fellépéssel, amivel a konkrét témán tűlmutatóan, egyben érdekes és friss eszmetörténeti kontextusba helyezi el a kérdést.26 Ugyancsak űj megközelítést kínál Robert Kubicek, amikor a birodalom terjeszkedésének technikai és technológiai feltételeit mutatja be. írása alapján világlik fel, hogy milyen jelentős szerepet játszott például a kínai és a nyugat-afrikai brit terjeszkedésben a folyami gőzhajók megjelenése, illetve a maláriát, mint az európai terjeszkedés egyik legkomolyabb akadályát megelőző kinin használata, amelynek segítségével a szó szoros értelmében a túlélés vált lehetővé a legtöbb trópusi területen.27 A területi fejezetekből kiviláglik, hogy milyen mértékűvé vált a fentebb említett hangsúlyeltolódás. India és dél-kelet Ázsia brit történetének fordulópontja egyértelműen az 1857-es szipoj felkelés, ami után az indiai területek közvetlen brit kormányzás alá kerültek. Ettől kezdődően indul be az a folyamat, ami valós alapot adott Nagy-Britanniának a világhatalmi pozíciójára, amennyiben a mindig ütőképes indiai gyarmati hadsereg állandó lehetőséget adott számára annak bevetésére, bár erre a szubkontinensen kívül jelentősebb mértékben csak a dél-afrikai háború során került sor, bár akkor sem indiai származású csapatok képében. A „neo-európai területek" domíniumi státuszának kialakulása kétségtelenül a legjelentősebb mozzanat Kanada, Ausztrália, illetve legvégül Új-Zéland történetében. Az utóbbi terület ugyanakkor az egyik legnagyobb bennszülött populációval rendelkezett a betelepült lakosság arányához mérten, ami egyrészt az elhúzódó maori háborúkat, másrészt a jelentős mértékű keveredést eredményezte, különlegessé téve ezáltal a szigetet a telepes-gyarmatok sorában. Az afrikai területek a század során végighúzódva mindig is jelentős politikai és stratégia fontossággal bírtak London számára, holott gazdasági jelentőségük a dél-afrikai aranylelőhe-25 Osterhammel, Jürgen „Britain and China, 1842-1914", ΟΗΒΕ ΠΙ, 146-169. 26 Porter, Andrew „ Trusteeship, Anti-Slavery, and Humanitarianism", ΟΗΒΕ, III, 199-221. 27 Kubicek, Robert „British Expansion, Empire, and Technological Change", ΟΗΒΕ, III, 247-269.
