Századok – 2001
FIGYELŐ - Máthé-Shires László: A brit irodalom története a huszadik század végén V/1222
FIGYELŐ 1227 Ezekből kitűnik egy formálódó, kereskedelmi alapokon nyugvó de nem összefüggő területi konglomerátum, ami a 19. század elejéig informális jelleget hordozott magán a Keleti India Társaság igazgatásán keresztül. Brit India évszázada, ahogyan a birodalom grandiózus kora is, a 19. század lesz. Ez az az áttolódás az atlanti vizekről a keleti területekre, amivel Marshall, a kötet szerkesztője zárja a munkát. Egyértelművé teszi, hogy a brit politikai figyelem elfordulása a keleti területek felé csak az amerikai gyarmatok elvesztése után következett be, amely folyamatot csak megerősítette a napóleoni háborúkban aratott tengeri győzelem, illetve az annak nyomán előállt győztes kontinentális hatalmi pozíció. A 19. századi kötet két időbeli végpontja a napóleoni háborúkat lezáró 1815-ös év, illetve a dél-afrikai háborút befejező 1902-es békekötés. Az események sora, ahogyan arra a kötet szerkesztője, Andrew Porter felhívja a figyelmet, átnyúlik ezeken az időbeli határokon az 1780-as évekig, illetve az első világháborúig a 20. században. Mindazonáltal Nagy-Britannia birodalmi évszázada mégis inkább a korábban említett két eseményhez köthető. Maga a kötet 30, élesen elválasztott tematikus és regionális fejezetre oszlik. Ezen belül az első részben négy fejezet a gazdasági aspektusokat tárgyalja, míg három az ún. informális birodalmi jelenlétet mutatja. Ugyancsak különálló fejezetek foglalkoznak a felfedezések szerepével, a humanitárius mozgalmakkal, és a terjeszkedést lehetővé tevő intézményrendszerrel, illetve a birodalom otthoni megítélésével. A regionális fejezetek között kiemelkedő szerep jut Indiának és dél-kelet Ázsiának, illetve a telepes-gyarmatoknak. A század vége felé jelentősebb szerepet kapott afrikai kontinensre szintén komoly rész jut, ezzel a régióval négy fejezet foglalkozik. Az alapkérdéseket tárgyaló rész első négy fejezete a gazdasági illetve migrációs problémákat mutatja be. Ρ J. Cain írásából megtudható, hogy a birodalmi gazdasági rendszer összevetve azt a nem birodalmi területek gazdasági szerepével, nem szakított ki komoly részt Nagy-Britannia gazdasági életében.23 A harmincas évekre a gyapot elsődleges szállítója az USA lett, míg a brit export jelentős része erre alapozódott. Érdekességként jelenik meg, hogy India csak a század közepére — nem sokkal 1858 előtt — vált a legnagyobb exportfelvevő piaccá. A wallersteini centrum-periféria rendszerre emlékeztető megközelítés nyomán a brit birodalmi periféria területe B. R. Tomlison fejezetében követhető nyomon, ami alapján nyilvánvalóvá válik a hármas tagozódás a trópusi, szubtrópusi és ,,neo-európai területekre".24 Az írás bemutatja ezek exportfelvevő képességének változását, ami nagyban, bár korántsem mindig, jelezte az adott terület fontosságát az anyaország számára. Külön érdekessége ennek a fejezetnek, hogy a kevésbé ismert brit civilizáció elméletekre alapozódik, ezek között is kiemelten a negyvenes években igen aktív cambridgei Ellsworth Huntington iskolájára. A birodalmon belüli migrációt bemutató két fejezet az újabb kutatások jelentős eredményeire alapozódik. Az ismertebb ausztráliai fegyenc telepítések csak kisebb részét adták a népességmozgásnak, annál nagyságrendekkel jelentősebb arányt tett ki az erőszakos vagy nem önkéntes alapokról kiinduló vándorlás, amibe elsődlegesen tartozik bele az indiai 23 Cain, Ρ J. „Economics and Empire: The Metropolitan Context", OHBE III, 31-53. 24 Tomlison, B. R. „Economics and Empire: The Periphery and the Imperial Economy", OHBE ΙΠ, 53-74.
