Századok – 2001
FIGYELŐ - Máthé-Shires László: A brit irodalom története a huszadik század végén V/1222
1226 FIGYELŐ lehetővé Greene fejezetével, aki a birodalmi öntudat, az angolság és britség identitását vázolja fel. A regionális blokkban az észak-amerikai gyarmatokkal és brit területekkel öt fejezet foglalkozik, mintegy 120 oldalon, elfoglalva ezzel a legnagyobb egységet a kötetben. A 18. század első fele a tényleges fizikai, területbeli, gazdasági és népességbeli gyarapodás korát jelzi, amely „ az észak-amerikai történelemben egyfajta jelzésként nyomon követhető az elkövetkezendő kétszáz évben".1 8 A század amerikai háborúi, elsődlegesen a hétéves háború és a függetlenségi küzdelmek alapvető formáló és átalakító tényezőként jelentkeznek a gyarmati társadalmak fejlődésében, mint azt a korábbi kutatások, illetve a nacionalista amerikai történetírás ábrázolta. Ez a merésznek is mondható állítás John Shy alapgondolata, amely az 1748 és 1783 közötti időszak társadalmának fejlődését mutatja be.19 A szerző elgondolása szerint az 1740-es évektől kezdődően az amerikai gyarmati társadalom egyfajta állandó háborús készültségben volt, ami a spanyol, illetve Nova Scotia-i francia háborúknak köszönhető. Ennek tükrében vezeti az események szálait a hétéves háborún keresztül 1776-ig. A függetlenség és a birodalmi polgárháború kifejezett meglepetésként érte az otthoni politikai vezetőket, ahogyan azt Conway fejezete bemutatja.20 Reakcióként a térség teljes elhagyása és a hosszantartó háború igénye is felmerült. Minden jel szerint ezek a brit válaszok nem követték az eseményeket, de mindenképpen jelzik a váratlan, felkészületlen hazai döntéshozatalt. A következő, jelentős régió a nyugat-indiai területek, amelyek bemutatásához a transz-atlanti rabszolga-kereskedelem és az angliai területeken élő afrikaiak története is kapcsolódik. A cukorgyarmatok monokultúrás gazdasága az ötven év alatt megduplázódó nagy-britanniai cukorimport hatására adott idő alatt duplájára növekvő társadalmat eredményezett, amelynek 1748-ra immáron jelentős többségét adták afrikaiak. Az ültetvényes társadalmak berendezkedése Sheridan értelmezése szerint szükségszerűen vált konzervatívvá, amit a század második felének nagy-britanniai cukorbehozatala (41 ezer tonnáról 164 ezer tonnára 1748 és 1815 között) csak tovább erősített.21 A cukorgyarmatok, illetve a transz-atlanti háromszög angliai bázisait vázolja fel Richardson, a rabszolga-kereskedelemről szóló fejezetben.22 Ebből világosan kitűnik, hogy a közel három-négyszeres tőkenyerés milyen óriási szerepet játszott a liverpooli, bristoli és manchesteri ipari fejlődésben. Ujabb kutatások eredményeiként válik láthatóvá, hogy mekkora arányban szállították a nyugat-afrikai területekről a brit gyarmatokra a rabszolgákat. A helyi társadalmakra gyakorolt hatásuk a további kötetek fejezeteiben válik egyértelművé. A brit indiai tapasztalatokat két fejezet összegezi. zetbiztonság és a királyság egyesítésének okai a globális kereskedelemben, a tengeri hatalomban és egyes esetekben, amikor szükséges, bizonyos területek megszerzésében keresendők." OHBE II, 76. 18 Johnson, Richard R. „Growth and Mastery: British North America, 1690-1748", OHBE II, 276-299. 19 Shy, John „The American Colonies in War and Revolution, 1748-1783" OHBE Π, 300-324. 20 Conway, Stephen „Britain and the Revolutionary Crisis, 1763-1791" OHBE II, 325-346. 21 Sheridan, Richard B. „The Formation of Caribbean Plantation Society, 1689-1748" és Ward, J. R. „The British West Indies in the age of Abolition, 1748-1815" OHBE II, 394-414. és 415-439. 22 Richardson, David „The British empire and the Atlantic Slave Tarde, 1660-1807" OHBE II, 440-464.
