Századok – 2001

KISEBB CIKKEK - Glück Jenő: Magyarország a "Palestine Post" tükrében. 1940-1944 V/1203

KISEBB CIKKEK 1207 getett, ez nem jelentette, hogy bizonyos kedvezőtlen intézkedések nem történtek és amelyeket a lap nehezményezett. Természetesen nem tudhatták, hogy ezek az intézkedések elsősorban a hitlerista nyomás kivédését célozzák. így 1942. július 7-én (3. o.) felpanaszolták, hogy az izraelita vallástól megvonták a „bevett felekezet" jogállását. Egy 1942. február 18-án (4. o.) megjelent hírmagyarázat megállapítja Horthyról és rendszeréről, hogy jóllehet búcsút mondott a liberális berendezkedésnek, az első világháborút követő forradalom után stabilizáló szerepe volt. A németek oldalára állva is fennmaradt a parlamentarizmus és Teleki öngyilkossága után továbbra is igyekezett tűrhetővé tenni a hitleri befolyást. Az említett belső változások nyomán 1943-ban csaknem teljesen megszűnt a határon kívüli katonai jelenlét. Ez kihívta Szálasi haragját, aki azt hangoztatta, hogy a kormány kapcsolatot talált a nyugati hatalmakkal a béke kérdésében. így 1943. március 15-én (1. o.) átvette a londoni rádió egyik adását, aki idézte a magyar kormány két küldötte nyilatkozatát, mely szerint a szövetséges csapatok közeledtére Magyarország kilép a tengely szövetségesei közül. Feltételként szabnák az előbbi évek terület gyarapodásainak megtartását. Ε kérdés a későbbiekben nagy hullámokat vert, amint erről a lap 1943. április 9-én beszámolt (1. o.). A „Palestine Post" 1944. január 25-én (4. o.) újabb helyzetjelentést közölt. Német nyomásra Magyarország és Románia között enyhült a feszültség, de szó sincs kiegyezésről. Románia a fronton súlyos veszteségeket szenvedett, míg a magyar hadsereg lényegében érintetlen, csupán a határ északi oldalán kerültek harci érintkezésbe a szovjet csapatokkal. Az adott körülmények folytán úgy a kormány mint az ellenzék fontos döntések előtt áll. A fentiek fényében a jeruzsálemi megfigyelőket nem érhette meglepetésszerűen 1944. március 19. A lap naponta ontotta a híreket, habár ellentmondásos értesítéseket is átvett. A helyzet tisztázódása folytán 1944. április 5-én (1. o.) már pontosabb hírt adhatott a tömeges letartóztatásokról. Április 9-én (1. o.) közölte Bajcsy-Zsilinszki Endre meggyilkolását, majd április 25-én 1 oldalon vázolta a koncentrációs táborok zsúfoltságát. Június 26-án (1. o.) megvilágította a magyar gazdaság kirablását, megjegyezvén, hogy Kállay, amit lehetett, visszatartott. Ezzel szemben Sztójai minden termeivényt odaad a németeknek. Természetesen a szerkesztőség nagy teret szentelt a zsidóellenes intézkedéseknek. Már március 22-én (1. o.) taglalta a végveszélyt, amelybe 750 000 magyar állam területén élő izraelita került, akikhez még ott tartózkodó menekültek is járultak. Május elsején (1. o.) megállapítja, hogy a „zsidó" meghatározása a nürnbergi alapon történik és az intézkedések éle a volt csehszlovák és román területen élő elemek ellen irányul, akik távol álltak a beolvadástól. A hírek sokasága ellenére az információs nehézségek folytán lényeges kérdések késve jutottak palesztinai nyilvánosságra. Csupán május 4-én (1. o.) értesülhetett az olvasó arról, hogy létrejöttek az első gettók. Május 17-én (1. o.) arról cikkezett, hogy Újpesten, Kispesten, Pestszenterzsébeten a gettót a bombázás szempontjából legveszélyesebb célpontok közelében tervezték meg. Május 16-án (3. o.) hírek keltek szárnyra Kassa, Ungvár, Munkács gettóiról. Felállításuk kilengésekkel járt és néhol csupán az orvosi személyzetet és a hadiipari dolgozókat hagyták egyelőre szabadon.