Századok – 2001
DOKUMENTUMOK - Hornyák Árpád: A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és IV. Károly első restaurációs kísérlete V/1183
AZ SZHSZ KIRÁLYSÁG ÉS IV. KÁROLY 1199 1. Április 1-i táviratában pesti diplomáciai képviselőnk jelenti: „A mai ülésén, a Nemzetgyűlés köszönetét fejezte ki a kormányzónak a Károly ügyében tanúsított eddigi hazafias, alkotmányos és törvényes magatartásáért. A nyíltan Habsburg-ellenes Balla képviselő2 5 interpellációjára, aki felvilágosítást kért arra nézve, hogy hogyan jött Károly Magyarországra, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy egyelőre még nem adhat közelebbi információkat a Károly ügyében végzett munkájáról, de minden felelőséget vállal, és kéri a parlamentet az ülés április 5-ig történő elnapolására, amit el is fogadtak. A szövetséges missziók vezetői mind jelen voltunk az ülésen, kivéve a franciát, akit a titkár képviselt. Az itteni újságok részletes beszámolót közöltek az ülésről" (lásd a 4198. sz. biz. táviratot). 2. Hencz Károly képviselő2 6 javaslatára a parlament a következő határozatokat fogadta el: A Nemzetgyűlés mint a magyar állami és nemzeti szuverenitás egyetlen törvényes képviselője, 1920-ban megerősítette, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. november elsején megszűnt. Ennek alapján a legfőbb állami hatalom gyakorlása rendes alkotmányos formában lehetetlenné vált. Addig, amíg az államfői hatalom gyakorlásáról véglegesen nem döntenek, és amíg ez alapján az államfő „de facto" nem veszi át hivatalát, a Nemzetgyűlés Horthy Miklós úr személyében kormányzót választott, akit megbízott az államfői feladatok ideiglenes gyakorlásával, és aki tulajdonképpen megkapta az államfői hatalomnak a meghatározott törvényes keretek közötti gyakorlásának jogát. Mivel a Nemzetgyűlés előtt felesküdött, és a Nemzetgyűlés ezt a tényt törvényesítette, attól a pillanattól kezdve, a nép alkotmányosan és törvényesen kifejezett akarata alapján, Horthy kormányzó gyakorolja az államfői hatalmat. Miután IV Károly király váratlanul megjelent az ország határain belül, amellyel félő, hogy veszélybe sodorhatja a fennálló jogrendet, a Nemzetgyűlés újból kijelenti, hogy megmarad az 1920. évi törvénnyel megerősített közjogi rend mellett, és a leghatározottabban elutasítva minden kísérletet, amely ennek a rendnek a megváltoztatására irányul, felhívja a kormányt, hogy akadályozza meg ennek egyoldalú megváltoztatását. 3. A politikai pártoknak a királyság restaurációjának kérdésben elfoglalt álláspontjához fontos tudni létszámukat: a) Autonomisták, azaz az a politikai irányzat, amelyik fenntartja maga számára a szabad [király]választás jogát. Ezt a csoportot alkotják a kisgazdák (körülbelül 105 képviselő) Rassay keresztényszocialistái2 7 (kb. 10 képviselő) és emellett még körülbelül 20 disszidens képviselő2 8 b) Legitimisták: elsősorban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt fő frakciója Haller2 9 csoportjában, amelyet most Andrássy3 0 vezet (50 képviselő), továbbá a „vadak" körülbelül tízen és a disszidens képviselők maradéka. A legitimisták kisebbik része követeli, hogy Károly exkirály mielőtt a magyar trónra lépne, mond-25 Balla Aladár, a Kisgazda Párt képviselője. 26 Hencz Károly, a Kisgazda Párt képviselője. 27 Rassay Károly, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának egyik vezetője, majd 1921. februárjában alapítója a Függetlenségi Kisgazda, Földmíves és Polgári Pártnak. 28 A két kormánypártból kivált képviselők 29 Haller István, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt egyik vezető személyisége, 1920 április -1921 január a párt elnöke. 30 Andrássy Gyula, legitimista politikus 1919 őszétől a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt egyik vezető tagja, majd 1921. februárjától elnöke.
