Századok – 2001

DOKUMENTUMOK - Hornyák Árpád: A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és IV. Károly első restaurációs kísérlete V/1183

1188 HORNYÁK ÁRPÁD A londoni, párizsi, római, washingtoni, prágai és bukaresti követségeinkre szövetségeseink álláspontjának kifürkészése, valamint pesti követségünkre tájé­koztatás céljából, a következő tartalmú táviratot küldtük: „Folyó hó 27-én reggel, Károly exkirály Szombathelyre érkezett. Aznap dé­lután Pestre érkezett. Azért jött, hogy átvegye a hatalmat. Tárgyalt Teleki mi­niszterelnökkel és a kormány más tagjaival, Horthy kormányzóval, majd visszatért Szombathelyre és még mindig ott tartózkodik. A Nemzetgyűlés április 5-én ül össze és, Horthy szavaival élve, még nem tudni, milyen álláspontot fog magáévá tenni ebben a kérdésben. Ezek az események ellentétesek a békekonferencia ha­tározataival. Kérjük a legsürgősebben tájékozódni az ottani kormányoknál, hogy ennek kapcsán milyen megtorló intézkedéseket szándékoznak foganatosítani a szövetségesek rendelkezéseinek betartása érdekében" (lásd a 428. sz. szig. biz. március 30-i táviratot). Erre, a szövetségeseink szándékait kipuhatoló lépésünkre, sorrendben a kö­vetkező válaszok érkeztek: I. Prágából március 31-én követünk jelenti: „Válaszul a 428. sz. biz. táviratra, az itteni kormány együttes fellépést javasol Pesten, azzal a követeléssel, hogy Károly exkirálynak legkésőbb három napon belül el kell hagynia Magyarországot. Fel kell kérni Angliát, hogy tegye lehetővé Károly átutazását a védelme alatt a szövetséges országokon keresztül Spanyolországba. Amennyiben Károly három napon belül nem hagyja el Magyarországot, az itteni kormány javasolja, hogy minden további kapcsolat legyen megszakítva Magyarországgal, és kezdjünk ka­tonai demonstrációba az ő és a mi részvételünkkel. Az itteni kormány rögtön bevetne egy dandárt, és hadmozdulatokba kezdene Pozsony környékén. Ameny­nyiben Magyarország mindezek ellenére hajthatatlan maradna, akkor mind ré­szünkről, mind részükről, koncentrált eljárást kellene kérni. Végül az itteni kor­mányjavasolja, hogy vele és Olaszországgal közösen lépjünk fel a svájci kormány­nál, hogy vonják vissza Károly további tartózkodási engedélyét, a szövetségeseknél pedig, hogy további tartózkodásául Spanyolországot jelöljék ki. Kérem táviratban válaszolni" (lásd a 4154. sz. biz. táviratot). II. Követünk Bukarestből ugyanaznap március 31-én jelenti: „Válaszul a 428. sz. biz. táviratra, és a 242. sz. biz. táviratommal kapcsolat­ban, Ionescu semmit sem tudott hozzátenni ahhoz, amit a parlamentben kijelen­tett. Nagyon aggódna, ha háborúra kerülne sor. Keményebb ellenállásra számít, mint az 1919-es hadjáratnál. A körülmények rendezése mind náluk, mind nálunk és minden országban békét kíván. 0 nem kér semmi többet. Oroszország részéről bármikor érheti meglepetés. Nem látja, hogyan lennének kiegyenlítve a háborús költségek. Nekem úgy tűnik, Ionescu úgy érzi, hogy amennyiben az események bonyodalmakat váltanának ki, Románia magatartása nem csak tőle függne, ezért egyelőre visszafogott" (lásd a 4156. sz. biz. táviratot). Ionescu fent említett parlamenti kijelentéséről bukaresti követségünk veze­tője a következő távirati jelentést küldte: „A tegnapi parlamenti ülésen Karanfil képviselő azt kérdezte, hogy igaz-e, hogy Károly, az egykori császár Pestre érkezett. Take Ionescu ismertette az ese­ményeket és hozzátette, hogy az angol követ a leghatározottabban kijelentette

Next

/
Thumbnails
Contents