Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
„FUTBALL-VIDÉKISÉG" A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1179 nézett Nyíregyháza volt az ellenfél, Debrecenben a város vezetése nem foglalkozott a. pályák kérdésével. Az 1920-as évek első felében a DEAC épített pályát, a költségekhez Debrecen vezetése — mely nagyon rossz viszonyban volt a jobboldali egyetemi egyesülettel — szinte semmilyen segítséget nem adott (akárcsak korábban a vasutas egyesületnek), egyedül a DTE pályafelújításához járult hozzá érdemben.10 0 Nyíregyházán alapvetően más volt a helyzet. Amikor a nyíregyházi és debreceni egyesületek teljesen egyenrangú ellenfelekké váltak, a nyírségiek előretöréséről így írt az egyik debreceni napilap: „Ma már a futballsporthoz sok pénz kell és a kiadások talán még a jó jövedelmű Nyíregyházán sem fedezhetők tisztán a mérkőzések bevételeiből. Bizony Debrecenben csak a ritka garas csurran, míg Nyíregyházán hatalmas összegeket tudnak megmozgatni, példa rá a Nyíregyházi Törekvés, amely rövid idő alatt a semmiből pályát épített és a tavasszal már tribünt is készíttet az új pályájára."10 1 Nyíregyháza vezetésének sporthoz való hozzáállására a Törekvés egyébként is a legjobb példa. Az iparosok klubja 1920-ban egyesült a Nyíregyházi Vasutas SC-vel. 1922-ben megalakult a nyíregyházi kereskedők sportegyesülete, az NyKSE, élén Bencs Kálmán polgármesterrel. Egy év múlva már a Törekvés és áz NyKSE lépett fúzióra, így jött létre a korszak egyik legeredményesebb nyíregyházi klubja a Kereskedők és Iparosok Sport E-gyesülete (NyKISE). Egy év múlva már pályát is építettek (tehát a fenti cikk állításával ellentétben a pályát nem a Törekvés, hanem az NyKISE építette) a Bethlen utcán, ahol a helyi rangadókat több ezer néző előtt játszották. A vidéki profi egyesületek megalakulásukkor úgy kalkuláltak, hogy képesek lesznek önmagukat eltartani. Alig néhány hónapi működés után nyilvánvaló volt, hogy ez nem járható út, s az életben maradásra egyetlen lehetőségük az, ha a várostól anyagi támogatást kapnak. Két évi működés után a Bocskaynak már 20.000 pengő tartozása volt, ekkor a klub vezetői közzétettek egy felhívást, melyben azt kérték, hogy a klubot szerető emberek 1 pengőt adjanak a Bocskaynak. A felhívás sokatmondó kommentárja: „Reméljük, hogy ez a társadalmi megmozdulás a város urait is rábírja arra, hogy — mint például Miskolc, de a többi vidéki város is — a magáévá tegye ennek a csapatnak az ügyét, amelyhez a kék-sárga színek (vagyis Debrecen város színei - Sz. P) diadala vagy kudarca kapcsolódik. Eddig a hivatalos város meglehetősen távol tartotta magát a klub ügyeitől, most azonban itt az ideje, hogy a hidegséget felolvassza az a forró szeretet, amely minden debreceni szívében lángra lobbant a csapat derék, hősies fiai iránt."10 2 Segítséget tehát a helyi hatalomtól várhattak, ahol azonban olyanok döntöttek sorsukról, akik — ha egyáltalán nem tartották alantas dolognak a sportot — az amatőrizmust pártfogolták. A támogatást így is sok város, ha vonakodva is, de megadta. Jó példa erre felfogásra a debreceni polgármester, Vásáry István nyilatkozata (Vásáry a Bocskay egyik elnöke volt, s jórészt neki köszönhető, hogy 1934-ben felépült az ország első vidéki stadionja): „Amikor az egyesületbe elnöknek felkértek, megmondtam, hogy hagyjanak figyelmen kívül, mert nekem más a felíoo д város viszonya a pályaépítésekhez: -Tiszántúli Hírlap, 1921. 08. 11. 101 Egyetértés, 1924. 12. 25. 102 Debrecen, 1928. 06. 21. DTE: Egyetértés, 1921. 07. 31, - DVSC, DEAC:
