Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
1176 SZEGEDI PÉTER fáradozásnak gyümölcse remélhetőleg hamar meg fog érni és a szombathelyi sporttársadalom nevében őszintén kívánjuk, hogy minél hamarabb az első osztályban együtt küzdhessünk ideáljaink megvalósítása érdekében. [...] Van szerencsénk már most felhívni figyelmüket arra, hogy közös érdekeink megvédelmezésére (kiemelés tőlem - Sz. P) mindenkor készek vagyunk Önöknek a tőlünk telhető módon segédkezet nyújtani."9 1 Az 1926/27-es másodosztályú bajnokságból feljutó debreceni egyesületnek a miskolci Attila küldött üdvözlő táviratot: az Attila „baráti jobbot nyújtott a Bocskaynak, hogy a vidék együttesen vehesse fel a harcot az önző pestiekkel szemben és számítanak a szegediek és szombathelyiek támogatására is."9 2 A támogatás nem is maradt el: 1928 áprilisában a Bocskaynak — szerintük igazságtalanul — Budapesten kellett lejátszania a Hungária elleni mérkőzését. A debreceniek a szombathelyi klubot kérték, hogy az „a sportszerűség nevében emeljen vétót az intézőbizottság előtt"9 3 , amit a Sabaria — bár eredménnyel nem járt — meg is tett. 1928 nyarán a miskolci Attila szorult segítségre. Az egyesület kiesett az első osztályból s azt kérte, hogy emeljék fel a liga létszámát, amit a vidéki egyesületek támogattak is. A fővárosi klubok azonban megakadályozták a létszámemelést, ami a megszűnést is jelenthette volna a borsodiak számára. Az Attila egyik vezetője szerint „Önzetlen sportembernek abba kell hagyni a hiábavaló harcot, mert a pesti profi vezérek a maguk önző, anyagias gondolkodásukkal gúnyosan és közönyösen haladnak el a saját hazájukban oly sokat jelentő vidéki egyletek élet-halál küzdelmei mellett. A magam részéről csak azt mondhatom, hogy ilyen vezetők mellett céltalan az Attila és minden vidéki egyesület további küzdelme."94 Az Attila volt ugyanakkor az egyetlen vidéki csapat, amellyel nem sikerült olyan jó kapcsolatot ápolnia a Bocskaynak, mint akár a Sabariával, akár a Szegeddel. Ennek oka nyilvánvaló: Miskolc és Debrecen között olyan minimális a távolság, hogy némi rivalizálás kialakult a Bocskay és az Attila között. Ehhez hozzájárultak az 1927/28-as bajnokság utolsó fordulójának történései. A Bocskay Újpesten játszott, s győznie kellett ahhoz, hogy az bennmaradjon az első osztályban. Az őszi mérkőzésüket is Újpesten játszották le, akkor a fővárosiak 9:3-ra nyertek. Ezúttal azonban a debreceniek 4:2-re győztek Budapesten az Újpest ellen. Ez azt jelentette, hogy a miskolci Attila esett ki az első ligából (ezután kérték a miskolciak a létszámemelést), a Bocskayt pedig meggyanúsították, hogy lefizették a budapestieket. A miskolciak ezzel felrúgták a vidéki klubok közötti szimbolikus szövetséget. Nem meglepő, hogy a Debreceni Független Újságban a miskolciakról ekkor jelent meg egy cikk, ami a két háború közötti legkeményebb hangvételű írás volt, mely vidéki egyesületről — Nyíregyházát is beleértve! — Debrecenben napvilágot látott: „A miskolci drukker rettentően ízléstelen. [...] Ha otthon arat győzelmet a csapata, képes újságot gyújtani a tribünön és vadul ordítani: így ég a legyőzött ellenfél.95 Ha idegenben győz, még az autóbuszról is ordít, ágál és az 91 Debreceni Hétfői Újság, 1926. 12. 20. 92 Tiszántúli Hírlap, 1927. 06. 18. 93 Nemzeti Sport, 1928. 04. 29. 94 Nemzeti Sport, 1928. 06. 27. 95 Amikor 1934-ben Középeurópai Kupa-mérkőzésen a Bocskay legyőzte az olasz bajnok Bolognát, a debreceni szurkolók egy csoportja — nem utoljára — újságpapírt gyújtott („Ég a Bologna!").
