Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
„FUTBALL-VIDÉKISÉG" A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1175 mai verték meg — szó szerint — a nyíregyházi futballistákat Kisvárdán. Az atrocitás után a nyíregyházi kereskedők egyesülete a debreceni kerületet kérte arra, hogy helyezze bojkott alá Kisvárdát: „Hol a magyar lovagiasság, hol a vendégszeretet, hol a bajtársiasság, kérdezzük a kisvárdai sportegyleteket. Nem gondoljuk, hogy a mi fiaink testi épsége drágább nekünk, mint egy kalandos kirándulás a mindig veszélyes Kisvárdára. Mi nem akarjuk elmondani, még egy ilyen győzelem, aztán elvesztünk. Mert már csak az következik azután, hogy a tudásban határozott fölényben levő játékosainkat agyonütik. Példás elégtételt kérünk a sportügyek felsőbb fórumától, a debreceni kerülettől, mert ellenkező esetben sportbojkott alá helyezzük Kisvárdát."8 7 Két év múlva tehát egy meglehetősen különös közeledésnek lehetett szemtanúja a keleti sportélet: 1925 júniusában két válogatott mérkőzést is rendeztek Kisvárda és Nyíregyháza között. Az első — kisvárdai — mérkőzés után egy szokatlan kommentárt közölt a Nyírvidék: „Az a nem várt s méreteiben a megszokottat jóval felülmúló meleg és barátságos fogadtatás, amelyben a kisvárdai sportkörök részesítették a nyíregyházi válogatott csapatot és csapat kísérőit, eloszlatta a két város között évek óta fennálló s az egyetemes sportra cseppet sem hasznos nézeteltéréseket és a vasárnap megkötött sportbéke, melynek tartósságát óhajtjuk, hatalmas léptekkel viszi majd előbbre a virágzásnak indult szabolcsi sportot."88 A Kisvárdán megjelenő Felső-Szabolcs is hasonlóképpen kommentálta a mérkőzést: „A jó hangulatban lévő társaságban igen sok szép beszéd is hangzott el úgy a kisvárdaiak mint a nyíregyháziak részéről, melyeknek egy része azt bizonyította, hogy a mai nappal elfelejtetett a múlt kellemetlen emléke, és az igazi sportbarátság pecsételtetett meg."8 9 A nyíregyházi visszavágó után a Kisvárdai SE ügyvezető elnökének nyilatkozatából már az is kiderült, hogy mi áll az összefogás hátterében: „Csak egyesült munkával, megértéssel fogjuk tudni felvenni igazán a harcot — természetesen csak mindig a sportszerűség határain belül — Debrecennel."9 0 Ε városközi válogatott mérkőzés előtt néhány héttel játszották le a botrányos DVSC-DMTK (10:0) mérkőzést, amivel a debreceni egyesület megelőzte nyíregyházi riválisát. Valószínű, hogy ekkor már Kisvárdán is felismerték: ők is kerülhetnek hasonló helyzetbe. Megkockáztatható azonban az is: ebben az esetben egy űj identitáselem „születéséről" is szó van. A helyi (nyíregyházi, kisvárdai) identitástudat mellett (mely egyaránt szemben áll Debrecennel, de a másik várossal is) ekkor jelenik meg a sportban a szabolcsi-, illetve a szintén Debrecennel szemben megfogalmazható vidéki identitás. Ahogy Nyíregyháza és Kisvárda „egymásra talált", úgy alakult ki a nagyvárosi profi klubok szövetsége a húszas évek második felében. Ε városok helyzete azonban könnyebb volt, hisz míg a két szabolcsi település egymással is rivalizált, a profik ezt megelőzően semmiféle kapcsolatban nem voltak egymással, viszonyukat nem terhelték rossz emlékű mérkőzések és verekedések. Még 1926 végén — amikor a Bocskay a másodosztály második helyén végzett — a Sabaria levélben gratulált: „A vidéki sport fejlesztése érdekében megtett 87 Nyírvidék, 1923. 07. 03. 88 Nyírvidék, 1925. 06. 14. 89 Felső-Szabolcs, 1925. 06. 11. 90 Nyírvidék, 1925. 06. 23.
