Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
1174 SZEGEDI PÉTER Az 1930-as években ugyanakkor már a budapesti nagyegyesületek is magukkal egyenrangúnak ismerték el a debreceni klubot, amit jelez, hogy a Bocskay és a Hungária olyan szerződést kötött, mint ami a három nagy egyesület között is fennállt, azaz, ha egy játékossal valamelyikük tárgyalt, akkor másikuk csak akkor tehetett ajánlatot a labdarúgónak, ha az első klub visszalépett szerződtetési szándékától. A Nemzeti Sport kommentárja: „Hiába, nagy csapat már a Bocskay..."8 1 A három egyesület így is több kiemelkedő tudású játékost elvitt vidékről, de több európai klub tőkeerejével még ők sem versenyezhettek. Az Újpest 1934-ben a Bocskaytól 15.000 (más források szerint 12.000, illetve 16.000) pengőért82 vitte el Vincze Jenőt, azelőtt nem fizettek itthon ennyi pénzt magyar játékosért.83 Az angol rekord ennek közel harmincszorosa volt, 1938-ban az Arsenal 375.000 pengőt adott a Wolwerhampton-nak Brian Jones átigazolásáért, de az olasz Ambrosiana (Inter Milan) is 180.000 pengőt ajánlott 1935-ben a ferencvárosi Sárosi Györgyért.84 A „vidéki gondolat" születése Ha egy egyesület vezetői úgy gondolják, hogy klubjukat csak azért érik retorziók, mert az „elnyomók" nem szimpatizálnak a városukkal, akkor előbb-utóbb a többi elnyomott vagy elnyomottnak vélt városban szövetségesüket fogják látni. Nyíregyházán több évnek kellett eltelnie, amíg rájöttek arra, hogy a debreceni székhelyű szövetséggel szemben nem tudják egyedül érdekeiket hathatósan képviselni. Kézenfekvő volt, hogy a szövetséggel rossz viszonyt ápoló debreceni egyetemi klubbal kooperáljanak, de látható volt, hogy a DEAC segítsége kevésnek bizonyul. Maradt tehát Kisvárda, a többi szabolcsi város futballja rendkívül alacsony színvonalú volt, az 1930-as években is csak Mátészalkán tudtak jobb eredményeket elérni. Kisvárdával azonban az 1920-as évek elején rendkívül feszült volt a viszony, hiszen Nyíregyháza — a feltörekvő város8 5 — számára sokáig a kisváros csapatainak (Kisvárdai SE, Kisvárdai TE) legyőzése is gondot jelentett, s azokkal nem a kerületi, hanem egyelőre még a „szabolcsi hegemóniáért" vívtak igen durva küzdelmet. Amikor 1921 áprilisában a Kisvárdai SE Nyíregyházán vendégszerepelt, a hazaiak második gólja után levonultak a pályáról, amit a Nyírvidék szerint „minden nyíregyházi vendégszereplésükön megtettek."86 Az igazán nagy összecsapások azonban Kisvárdán voltak. 1923-ban már nem első alkalom-81 Nemzeti Sport, 1934. 03. 22. 82 15.000 pengő: Debrecen, 1935, 02. 21.; 12.000 pengő: Nemzeti Sport, 1935. 09. 19.; 16.000 pengő: Dénes Tamás - Peterdi Pál - Rocky Zoltán - Selmeci József·, i.m.: 248. 83 Magyarországon a Hungáriában futballozó osztrák Wudi Müller átigazolási díja versenyezhetett csak Vincze lelépési pénzével. (Dénes Tamás - Peterdi Pál - Rocky Zoltán - Selmeci József: i.m.: 248.) 84 Brian Jones átigazolása: Tiszántúli Független Újság, 1938. 07. 28. Az Ambrosiana ajánlata Sárosinak: Nemzeti Sport, 1935. 07. 19. 85 Nemcsak Debrecenben tekintették sokáig vidékiesnek Nyíregyházát, Kisvárdán még 1925-ben (!) is meglehetősen lekezelően írtak a szabolcsi megyeszékhelyről: „Nyíregyháza részéről a múltban tényleg állandóan féltékenykedési, mellőzést tapasztalhattunk. Ennek meg is volt akkor a magyarázata. Kisvárda rohamos fejlődésnek indult, kereskedelmének élénksége felülmúlta Nyíregyházáét, amely város akkor még csak gyermekkorát élte, mikor Kisvárda már mint mezőváros nagy történelmi múltra tekintett vissza." (Felső-Szabolcs, 1925. 01. 08.) 86 Nyírvidék, 1921. 04. 07.
