Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
1170 SZEGEDI PÉTER akarták akadályozni, hogy a vidéki egyesületek megbolygassák a fővárosi hegemóniát. Az 1931 áprilisában kidolgozott — később elvetett — bajnoki reformtervezet szerint 8 fővárosi és 8 vidéki csapat játszana a bajnokságban két csoportba osztva, majd 4—4 kerülne a rájátszásba. A Bocskay egyik vezetője szerint „ezzel kockára tennék a professzionalizmus kevés előnye közül a legbecsesebbet, a vidék megerősítését."6 8 1932 tavaszán második alkalommal — egyben utoljára — merült fel, hogy a bajnokságot szétválasztják, azonban ekkor már egy jóval radikálisabb, de meg nem valósított tervet készítettek a fővárosban. A szövetség elképzelése szerint minden profi klub a helyileg illetékes alszövetséghez nyert volna besorolást, az országos bajnokságot pedig csak a budapesti egyesületek részvételével rendeznék meg. A budapestiek ugyanakkor ezúttal már kikérték a helyi szövetségek véleményét is, építve arra a rendkívül erős ellenszenvre, amivel a nagyvárosok amatőr egyesületei viseltettek a helyi profi klubok iránt (mivel azok ingyen, jobb esetben néhány pengőért vitték el legjobb játékosaikat). Debrecenben a Keletmagyarországi Labdarúgó Alszövetség támogatta a tervezetet, az egyik újság kommentárja szerint „a vidékiek fenntartás nélkül a főváros csatlósaivá szegődtek, egyszóval és világosan: cserbenhagyták, elárulták a vidéki gondolatot."6 9 Az egységes ellenfél víziója Nyíregyházán úgy tekintettek Debrecenre, mint egy olyan rivális városra, amely el akarja nyomni a nyírségi város sportját. Nem a debreceni klubokat látták, amelyek képviselői részt vettek a kerület vezetésében és a szabolcsiaknak nem tetsző döntéseket hoztak; Nyíregyházáról Debrecen egységesnek tűnt. Nem véletlenül, hiszen Nyíregyházán korántsem volt olyan megosztott a sportélet, mint a hajdúsági városban. Nyíregyházán nem volt zsidó egyesület (még ha a kereskedők sportegyesületének voltak is zsidó vezetőségi tagjai), és — a MOVE kísérletei ellenére — nem volt erős szélsőjobboldali sportegyesület sem. A szabolcsi város futballéletét két klub, az 1905-ben alakult Nyíregyházi TVE, illetve az 1920-as évek elején alapított Nyíregyházi KISE versengése jellemezte. A két egyesület között azonban meglepően békés rivalizálás folyt, komoly súrlódások nem voltak, éppen azért, mert egy közös ellenségük volt: Debrecen. 1934-ben közös közleményt hozott a két egyesület, ami azt mutatja, hogy az addig sem heves rivalizálás tovább „szelídült": „Örömmel hozzuk sportközönségünk tudomására, hogy egyesületeink között hasznos és megfontolt tárgyalások eredményeként megszületett az a sportbéke, amelynek hiányából eddig mindenkire csak károk származtak. [...] Most híveink táborához fordulunk! Arra kéljük őket, kövessék példánkat! Felejtsék el ők is a múlt hibáit és — gondolatban — kiengesztelődve fogjon kezet mindenki mindenkivel! Ha egymás ellen küzdenek majd csapataink, adják meg egymásnak a nemes ellenfél részére kijáró megbecsülést, ha pedig idegen ellenféllel szemben a nyíregyházi színek dicsőségéről lesz szó, legyenek egyek a buzdításban és siker óhajtásában."70 Ebben a közegben természetes, hogy Debrecent 68 Debrecen, 1931. 04. 01. 69 Debreceni Újság-Hajdúfóld, 1932. 07. 10. 70 Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1934. 10. 28.
