Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
„FUTBALL-VIDÉKISÉG" A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1171 egységesnek látták — megkockáztatható, az „elnyomó debreceniek" képe a nyírségi identitás része volt — annak ellenére, hogy a hajdúsági város egyesületei között komoly „ideológiai háború" dúlt. Debrecenben a helyi sportélet rendkívül markáns szegmentáltsága miatt a fenti közleményhez hasonló felhívás kiadásának még csak a gondolata sem merülhetett fel. Sőt, még az is előfordulhatott, hogy az 1930/31-es kerületi bajnokság utolsó fordulójában a Debreceni VSC 2:0-ra legyőzte a Debreceni KASE-t, pedig a DKASE győzelme esetén bajnok lett volna, így azonban az egyik nyíregyházi egyesület lett az első, vagyis a debreceni egyesületek között olyan feszült volt a viszony, hogy a helyi ellenfél legyőzése fontosabb volt, mint az, hogy a bajnoki cím Debrecenbe kerüljön.7 1 Az NyTVE-nek „megfelelő" tradicionális egyesület az 1867-ben alapított Debreceni TE volt, a klubnak az 1920-as évek elejére jórészt zsidó támogatói voltak, akárcsak az 1910-ben alapított Debreceni Kereskedelmi Alkalmazottak Sport Egyesületének (DKASE). Ez a két egyesület dominálta a Keletmagyarországi Labdarúgó Alszövetség vezetőségét, mely valóban többször sújtotta határozataival a nyíregyházi egyesületeket. Debrecenben azonban — Nyíregyházával ellentétben — jobboldali sportegyesület is működött. Az 1919-ben alapított Debreceni Egyetemi Atlétikai Club (DEAC) nemcsak szurkolói sok esetben botrányos viselkedéséről volt ismert (ha a DEAC az említett két egyesülettel játszott), hanem látványos vidékpártolásáról is. Jellemző, hogy a futballpályán a DEAC csak vidéki egyesületekkel „barátkozott", így például — jellemző módon! — a Törökszentmiklósi MOVE-val, vagy a szintén jobboldali Kisvárdai TE-vel. Az egyesület látványos „vidékpártolásában" nyilván közrejátszott, hogy maga is — az egyetem számos vidéki hallgatója révén — „idegen" volt a városban, másrészt a vidék (Nyíregyháza) megítélése is alkalmat teremtett arra, hogy a DTE-től és a DKASE-től elhatárolódjanak. Nyíregyházán azonban a debreceni futball megosztottságából semmit sem érzékeltek. Debrecenben két vasutas sportegyesület is működött, a Tanácsköztársaság idején kompromittálódott Járműjavítóban működő DVSC és az 1919-ben alapított markánsan jobboldali DMTK. 1924 októberében egy klubok közötti megbeszélésen Krómy Károly, a Nyíregyházi TVE elnöke felvetette, ha olyan szegények a debreceni sportegyesületek, akkor mi szükség van két vasutas csapatra, vagyis a legnagyobb nyíregyházi klub első embere a debreceni futball politizáltságából gyakorlatilag semmit sem észlelt. A DVSC és DMTK képviselői egyébként a kérdésre azt válaszolták, hogy „a tűz és a víz nem találkozhat."7 2 1926 előtt a nyíregyházi sajtó a debreceni labdarúgást mutatta egységesnek, 1926 után változott a helyzet: a debreceni sajtó ugyanezt tette a fővárosi labdarúgással. A párhuzam itt is megfigyelhető, ha több egyesület is működött a nyírségi városban, a nyíregyházi sportélet mégis meglehetősen konfliktusmentes volt, Debrecenben pedig csak egy profi egyesület működött, így minden olyan döntést, melyet a fővárosban a Bocskay ellen hoztak, Debrecenben úgy kommentáltak (mivel sokszor torzítottak: úgy tudtak kommentálni), hogy azzal a budapestiek el 71 Az egyik debreceni újság kommentálja: „a DVSC heves küzdelem után (kiemelés tőlem - Sz. E) 2:0 arányban legyőzte a DKASE csapatát." (Debrecen, 1931. 06. 23.) 72 Nyírvidék, 1925. 03. 08. Mint arra már utaltam, a két klub végül valóban egyesült. A debreceni vasutas sportegyesületekről: Szegedi Péter, i.m.: 80-88.
