Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
1168 SZEGEDI PÉTER mérkőzést rendeztek, kelet válogatottjában egyetlen nyíregyházi, sőt (nyilvánvalóan büntetésként a klub korábbi „viselkedéséért") debreceni egyetemi labdarúgó sem léphetett pályára.5 9 A kerület régi-új vezetése a közgyűlés után még látványosabban segítette a debreceni egyesületeket. 1925 elején a bajnokság egyetlen debreceni esélyese a DVSC és a város másik vasutascsapata, a DMTK bejelentette, hogy a bajnokság után egyesülnek, de addig a DMTK is lejátssza hátralévő (immár tét nélküli) mérkőzéseit. A kerület vezetése ezt a nem éppen sportszerű lépést megengedte, aminek következményei az 1924/25-ös bajnokság utolsó fordulójában jelentkeztek. A bajnokságot a Nyíregyházi I'VE vezette, két ponttal (tehát egy győzelemmel) megelőzve a Debreceni VSC-t. Az utolsó fordulóban a DVSC azzal a DMTK-val játszott, mellyel a mérkőzés után fúzióra is lépett. A DVSC-nek nagy gólaránnyal kellett győznie ahhoz, hogy megelőzze nyíregyházi ellenlábasát, a DMTK viszont a bajnokság egyik legjobban védekező csapata volt, soha nem kaptak két gólnál többet egy mérkőzésen. A mérkőzés végeredménye: DVSC-DMTK 10:0, ami a DVSC bajnoki címét jelentette... Az egyik debreceni újság szerint a DMTK játékosai „az ellenfél kapuja előtt a legjobb helyzetekben szándékosan félrerúgták a labdát - sőt egy Bajkay nevű játékos ugyancsak szándékosan saját hálójába rúgta a labdát, aminél közönségesebb és durvább sportszerűtlenséget még sohasem láttunk. [...] Sóvárogva vártuk a DVSC-nek, mint Debrecen képviselőjének bajnokságát Nyíregyházával szemben - most mégis kijelentjük: inkább veszett volna el a bajnokság, mint egy ilyen győzelemmel kivívott elsőség."60 A két város között ekkor már annyira kiélezett volt a viszony, hogy a kerületi vezetőségnek lépnie kellett: 1925 novemberében a Debrecen arról írt, hogy „a debreceni egyesületek nem hajlandók tovább tűrni azt a terrorisztikus modort, amellyel a nyíregyházi egyesületek minduntalan fellépnek és a nyíregyházi sajtó kíméletlen hangját, amely fő okozója annak, hogy a két város között elvadult a viszony."6 1 Az év végére megszületett a döntés, a DEAC ellenkezését figyelmen kívül hagyva külön debreceni és szabolcsi szakosztályt akartak felállítani, az indoklás szerint azért, mivel „a debreceni és nyíregyházi sportkörök között az ellentétek annyira kiélesedtek, hogy a nagyobb sportolás lehetőségét csak így lehet biztosítani."6 2 A szétválasztást azonban nem valósították meg, 1926 nyarán bevezették a profizmust, ami a Debrecen-Nyíregyháza rivalizálást is új mederbe terelte. A profizmus bevezetése után a vidéki nagyvárosok egyesületei folyamatosan panaszkodtak arra, hogy a fővárosiak elnyomják őket: megveszik, „elszipkázzák" legjobb játékosaikat, megvásárolják a vidéki mérkőzések pályaválasztói jogát. A bajnoki mérkőzéseket nem úgy bonyolították le, hogy párosításonként mindkét csapat egyszer játszott pályaválasztóként, sok esetben a vendégcsapat tudott anynyit fizetni, hogy a hazai lemondjon pályaválasztói jogáról. A három nagy egyesület gyakran élt ezzel a lehetőséggel, így előfordult, hogy például a Ferencváros bajnoki mérkőzéseinek akár kétharmadát is hazai pályán játszotta (a vidékiek nem vettek 59 Debrecen, 1925. 05. 05. 60 Tiszántúli Hírlap, 1925. 05. 12. 61 Debrecen, 1925. 11. 25. 62 Tiszántúli Hírlap, 1925. 12. 16.
