Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
„FUTBALL-VIDÉKISÉG" A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1167 tegye zsebre a maga deficitjét s ne vigyen haza a nyíregyházi közönségtől 100.000 koronás (1923-ban) tiszta bevételt. [...] A szabolcsi sport halad a maga útján, ily kicsiny akadályok nem fogják megállítani útjában. Legyen bár Debrecené a kerület vezetése sport terén, nem érdemeket szereznek, de egyenesen kárára vannak az egyetemes magyar sportnak."53 A nyíregyháziak akkor még nem tudhatták, hogy ez a lépés csak a kezdete volt egy két évig tartó viszálynak. Az, hogy nem engedték be őket a kerület vezetésébe, nem csupán azt jelentette, hogy lemaradtak néhány jelképes pozíció megszerzéséről. A legnagyobb konfliktus 1924 nyarán robbant ki. Addig a mérkőzések bevétele a hazai csapatot illette, a kerület vezetése viszont úgy döntött, hogy ezentúl a bajnoki találkozókat „felesben" kell megrendezni, vagyis a hazai és a vendégcsapat megosztozik a bevételen. Ez rendkívül hátrányosan érintette a nyírségieket, hiszen ott lényegesen nagyobb volt a nézőszám. A debreceniek érvelése szerint viszont Nyíregyházán Debrecen jelenti az „attrakciót", így a nagyobb jövedelmet a hajdúságiak vendégszereplése hozza. Az NyTVE válaszul bejelentette, ha a debreceniek keresztülviszik tervüket, akkor önálló kerületet hoznak létre. Ezt azonban már Debrecenben sem nézték tétlenül. A Debrecen újság szerint az ellenakció mögött csak a nyíregyházi klub hatalmi törekvései húzódnak meg, s a cikk hangvétele azt sugallja, hogy inkább örülhetnek, amiért a debreceni egyesületek látogatásukkal megtisztelik vidéki társaikat: ahol „egy debreceni csapat mindig attrakció volt, míg Debrecenben a nyíri egyesületekre mindig ráfizettek ugyancsak milliókat, mert nem tudtak attrakcióvá fejlődni."54 A két város közötti küzdelem hevességére jellemző, hogy hírük már a fővárosba is eljutott. A Nemzeti Sport szerint „az ősi magyar szokásnak minden kerületben nagy szenvedéllyel hódolnak a futballsport hívei, de ha a viszálykodásokat, sportpolitikai csatározásokat az MLSZ pontozná, úgy bizonyára a keleti kerület vezetne ebben a munkastatisztikában, sőt talán világviszonylatban is a legelső, tehát a legsajnálatosabb helyet tudná elérni a Debrecenben székelő kupaktanács."5 5 Az 1924/25-ös bajnokság őszi fordulója végén két nyíregyházi egyesület végzett a tabella élén, nem véletlen, hogy a kerületi vezetés nem változtatott politikáján: az 1925 februárjában megrendezett közgyűlésen megválasztott 18 tagú vezetőségben 16 (!) debreceni és egy-egy kisvárdai illetve nyíregyházi tag foglalhatott helyet.5 6 Ekkor azonban a nyíregyháziaknak már voltak debreceni szövetségesei is, hiszen a jobboldaliságát nyíltan vállaló, s ezért Debrecen vezetésével rendkívül feszült viszonyban lévő egyetemi sportegyesület (DEAC) — melynek egyetemi csapatként sok vidéki tagja is volt — a nyírségiek mellé állt, de a „hivatalos listát" még így sem sikerült megbuktatniuk.57 Nem meglepő: 1925 márciusában a nem debreceni egyesületek az MLSZ Országos Vidéki Tanácsához memorandumot intéztek, melyben azt kérték, hogy az függessze fel a keleti kerület autonómiáját!5 8 A kerület „büntetése" sem maradt el, 1925 májusában az északi és a keleti kerület között válogatott 53 Nyírvidék, 1924. 03. 11. 54 Debrecen, 1924. 09. 09. 55 Nemzeti Sport, 1924. 09. 24. 66 Tiszántúli Hírlap, 1925. 02. 04. 57 A DEAC „vidékiségéről" és Debrecenhez való viszonyáról: Szegedi Péter·, i.m.: 88-98. 58 Nyírvidék, 1925. 03. 08.
