Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
1166 SZEGEDI PÉTER már csupán a nem szimpatikus bírókat kergették meg, de csak a pályán kívül... A pozitív változásokat Budapesten is üdvözölték, 1930 végén a Nemzeti Sport rendkívül pozitívan írt a bajnoki második helyezett debreceni csapatról. „A Bocskay derekas teljesítményt nyújtott, a csapat vezetése kiváló munkát végzett, de talán a legnagyobb elismerés a debreceni közönséget illeti, mely csapatával együtt komolyodik, egyre hozzáértőbb, egyre érettebb lesz. Most már nincs botrány a futballmérkőzéseken, mint a kezdeti években, nincs verekedés, bíróverés s az ízléstelen közbeszólások is fogynak, csökkennek."51 Elnyomók és elnyomottak A húszas évek első fele a nyíregyházi futball térhódításáról szólt. Egyre több csapatuk kapcsolódott be a bajnoki küzdelmekbe és egyre jobb eredményeket értek el. 1920-ban még csak a legrégebbi nyíregyházi sportegyesület labdarúgócsapata, a Nyíregyházi Torna és Vívó Egylet indult a bajnokságban - és lett utolsó. Az 1922/23-as kiírásban már a Törekvés is részt vett, az NyTVE pedig harmadik lett. Elég volt legyőzni a debreceni bajnokcsapatot, s a nyíregyházi sajtó közzétette történetének talán legpatetikusabb sportkommentárját: „És úgy látszik, ami után oly sokat vágyakoztunk, amit szinte elkeseredettségünkben támadó fellépésünkkel igyekeztünk kiforszírozni, az bekövetkezőben van. Nem kap már ki az NyTVE Kisvárdától, s a gőgösen fölényeskedő és vitéz debreceniek is megtanulják lassanlassan becsülni és tisztelni elsősorban az NyTVE révén mindazt, ami csak a nyíregyházi football sporttal összefüggésben van. Dereng már Nyíregyháza sportege s mi hinni kezdünk abban, hogy az égboltozat egész ki fog tisztulni s a glória dicsfénye egyszer már miránk fog ragyogni."52 Az erőviszonyok megváltozása miatt a húszas évek közepétől kezdve a rivalizálás új értelmet kapott. A tét már nemcsak az volt, hogy melyik városnak jobb a futballja, a nyírségiek szereplésüknek megfelelő irányítást kívántak a kerület vezetésében is. A nyíregyházi futballklubok növekvő sikereit a debreceniek csupán azzal tudták ellensúlyozni, hogy a kerület vezetését nem engedték ki a kezükből, s olyan döntéseket is hoztak, amelyek súlyosan sértették sokszor nemcsak a nyíregyháziak önérzetét, de anyagi érdekeit is. 1924-ben még csak a kerület vezetéséből szorították ki a nyíregyháziakat. A KLASZ (Keletmagyarországi Labdarúgó Alszövetség) tisztújításán a vezetőségbe egy nyíregyházi sportvezető sem került be, így érthető a Nyírvidék elkeseredése: „Nem tenger választ el bennünket Debrecentől. A másodosztályt képviselő szabolcsi csapatok csak akkor vannak, ha kerületi díjakat kell fizetni. Ha jogok illetik őket, akkor nincsenek. Bizony azt hiszem, Debrecen sporttársadalma a gyűlölet tengerét helyezte el közöttünk. Nem most! Ez csak utolsó jelensége a szabolcsi sport elleni hadjáratnak. [...] Mi csak arra vagyunk jók, hogy a kerületi pénztár deficitjét egy Nyíregyházán rendezett meccsel eltüntessük, hogy legyen miből ellenünk dolgozni a máskülönben üres pénztárral dolgozó Debrecennek. Mily balgák vagyunk! Mondjuk fel a kerület rendezésében lefolyó meccseket! Rendezzen csak a kerület otthon mérkőzést s 51 Nemzeti Sport, 1930. 12. 19. 52 Nyírvidék, 1922. 10. 03.
